Mennyei Manna és az áldott bajok

Kb. három hónapja találkoztam először a Mannaszappan nevével, de mivel az én szívem is olyan, mint a Shea vaj, lassan olvad, ezért beletelt pár hétbe, mire végre meg is néztem az oldalt. Akkor viszont gyakorlatilag azonnal rendeltem.

Csak másfél percet

Csütörtöktől rendesen lehűlt az idő, jó ha nap közben felkúszik 10 fokig a hőmérő higanyszála, viszont a fűtésünket még mindig nem sikerült megjavítani. Jelenleg 17 fokkal kell beérnem.
A 2 napja száradó ruháim még mindig kissé nedvesek, amely fokozza a hatást, így hát cselekednem kell: vasalok. :)

Ez kitűnő alkalom arra is, hogy a nap közben kapott előadás anyagot meghallgassam. Hát régen volt már valami ilyen erős hatással rám. Még biztosan sokszor előveszem és megosztom veletek is.

Tartozom egy(néhány) vallomással

Hol is kezdjem? Régóta nem olvashattatok tőlem új bejegyzést, a hozott anyag is ritka volt. Ennek életem egy nagy változása volt az oka: újra kijöttem Londonba. De nem, nem kell megijedni, nem hagyom ott sem a coaching szakmát, sem Magyarországot, sem Tatát. Csak épp az út egy kis vargabetűt ír.

Olvashattátok itt a blogon (pl. ITT és ITT), hogy éltem már itt egyszer. Sok-sok élménnyel, tudással, felismeréssel tértem haza, úgy gondoltam, örökre. De az élet közbeszólt. Jött egy lehetőség, hogy visszajöjjek dolgozni ugyanoda, ahol korábban is. És kisebb-nagyobb mérlegelés után úgy döntöttem, ez az út beleillik a hosszútávú terveimbe.

Visszalépés vagy előrelépés?

"Miért tolakodnak az idősek?"

A legegyszerűbb módja, hogy jobban érezd magad: tégy jót másokkal! Például az idősekkel.

Egyik tesóm küldte át ezt a cikket és úgy gondoltam, meg kell osszam itt a blogon.

Minden szavával egyetértek:
Ide kattintva tudod elolvasni a cikket.





Jövő héten pedig jelentkezem egy igazi, hamisítatlan Széles Anikó bejegyzéssel, azaz teljes mértékben saját szerzeménnyel, amelyből az is kiderül majd, hogy miért jelentkeztem ilyen ritkán az elmúlt időszakban.

Neki segített az Iránytű

Egyik ügyfelem lepett meg tegnap egy tartalmas, összeszedett és kedves visszajelzéssel.
Bár a folyamat során (melyre még nyáron, főként júliusban került sor) és után is többször megköszönte a segítségem, de mindig nagyon jó érzés, ha valaki időt szán arra, hogy le is írja mindazt, amit gondol és tapasztalt.

Egy dolgot kell feltétlenül hozzátennem:
A változás, az eredmény nem jöhetett volna létre Kriszta nélkül. Öröm volt vele dolgozni, mert mindig azt tapasztaltam rajta, hogy ő is a megoldást keresi. Gyorsan is haladtunk és azóta, hogy befejeztük a coaching beszélgetéseket és már "csak" rendszertelenül, levelekben és rövid beszélgetésekben tartjuk a kapcsolatot, azóta is "irányban van".

Köszönöm, Kriszta!

Visszajelzését a referenciák között találjátok:
http://iranytucoaching.blogspot.co.uk/p/referenciak.html

Meddig bírsz el egy zsák krumplival?

Ma is a napi reggeli olvasmányomból hoztam nektek valamit. Ezúttal^* egy rövid kis történetet a haragról és a megbocsátásról.

Egy főiskolai tanár, aki a meg nem bocsátás nagy áráról tanított, egyszer megkérte tanítványait, hogy hozzanak egy-egy zsák krumplit a következő órára.

Válasszanak ki egy krumplit mindenkihez, akinek nem akarnak megbocsátani, és írják rá az illető nevét, és a dátumot. Azután egy egész hónapig – bárhová is mennek – mindenhová magukkal kell vinniük azt a zsák burgonyát.

Miután egy darabig magukkal cipelték a zsákot,

Megbotlottál? Elestél? Akkor örülj!

Hogy miért?

Mert az azt jelenti, hogy te már úton vagy. És ezt sose felejtsd el! Hogy már ráléptél és haladtál rajta. Hogy most tanulsz. És vannak napok, élethelyzetek, pillanatok, amikor már az új éned "győz", de mivel még a tanulás útján vagy, van, amikor még elbotlasz. De ezek a botlások egyre ritkábbak, egyre kisebbek. És az út megmarad.

Most még talán közelebb van az, ahonnan indultál, de azért folyamatosan távolodsz tőle, ami egyben azt is jelenti, hogy közeledsz a cél felé. Ezt soha ne feledd! Próbálj meg egyre kevesebbet hátra tekinteni, hiszen olyankor jönnek a botlások. Mint amikor egy erdei úton mész. Ha nem előre és az útra figyelsz, könnyen megbotolhatsz egy kőben vagy kiálló gyökérben, vagy elcsúszhatsz a lejtőn a száraz avarban. Néha ez csak egy kis lendületvesztés, vagy egyensúlyvesztés, néha éppen hogy csak nem esel orra, néha pedig az esés is előfordulhat. De ha felállsz, megrázod és leporolod magad, akkor újult erővel indulhatsz tovább, előre az úton.

Fizetésről az önéletrajzban?

Olvastam a minap ezt a cikket, amelyet egy „tanácsadó” írt arról, hogy szükség van-e a jelentkezéshez a fizetési igény megjelölésére az önéletrajzban. Nem tudom ugyan, hogy milyen tanácsadónak tartja magát a hölgy, úgy értem, hogy milyen terület tanácsadójának, de én „munkáltatói tanácsadónak” vagy hasonlónak gondolnám a cikk alapján– ha van ilyen kifejezés, ha nincs. :) Mert a cikk abszolút munkáltatói és nem munkavállalói oldalról szemléli a fizetési igény kérdését. Azt is úgy, hogy egy pillanatra sem kérdőjelezi meg a bevett magyar szokásokat.

Álljon itt az én véleményem, amely eléggé markáns, mert – megmondom őszintén – a cikkíró egyoldalú véleménye eléggé elragadtatta az érzelmeimet. Emiatt ez a bejegyzés inkább tanácsadósra, mint coaching szemléletűre sikeredett. De mivel ez egy blog, bízom benne, hogy megbocsájtjátok. :)

„Ha változást akarsz, állj ki a sorból!”

Kedves olvasóim!

Ma könnyű dolgom van, mert „csak” egy linket hoztam.

Háttérinfóként: tagja vagyok a Facebook-on egy zárt csoportnak, ahol sok olyan ember van, aki maga akar tenni a boldogulásáért és nem elsősorban másoktól várja a segítséget. Ebben a csoportban volt tegnap és ma egy jelentősebb véleményváltás, amelyről egyik társam blogbejegyzést szült, benne az én szavaimmal is. Minden szavával egyetértek!

Ajánlom szeretettel nektek is a bejegyzést és a Biggiedesign többi posztját is. Olvassátok olyan szeretettel, ahogy az enyéimet is szoktátok!  :)

http://biggiedesign.blogspot.hu/2013/08/ha-valtozast-akarsz-allj-ki-sorbol.html

Ezt a képet is tőle hoztam:

Széles Anikó
coach, piac- és közvéleménykutató
 

+36-20-421-1371

aniko.szeles@gmail.com
Skype: iranytuaniko

Így találhatod meg az álommunkahelyed

Nos, készen van a forgatókönyved? Akkor keresned kell egy producert, aki meglátja a fantáziát a filmedben és finanszírozza azt! Azaz egy munkáltatót, aki meglátja, hogy mit nyerhet ő veled és megfizeti a munkád egy jó jövedelemmel.

Nem ismersz jó producereket (munkáltatót, munkahelyet, lehetséges főnököt)?

Vagy egyáltalán nem ismersz producert?

Ismersz ugyan, de nem tudod, hogyan győzhetnéd meg, hogy finanszírozza a filmed?

Ha ismersz is egy-két munkáltatót, munkahelyet, lehetséges főnököt, biztosan létezik még sok másik is, aki szóba jöhet, ezért neked is hasznos lesz a mai bejegyzésem, amely arról szól, hogy hogyan találd meg azokat a cégeket és pozíciókat (akár cégen belül!), amelyeknél az álommunkahelyedre lelhetsz.

Milyen munka való nekem? – az álommunkahely

Remélem, hogy elkészült a legalább 30-40 elemet tartalmazó listád. Végül hagytam rá időt bőven, amiért bocsánatot kérek! (Azt kell mondjam, hogy túlvállaltam magam az elmúlt két hétre és egyszerűen nem maradt már agyam a blogbejegyzés elkészítésére.) De remélem, hogy kihasználtad ezt az ajándékba kapott plusz időt és már tökéletesen tisztában vagy vele, hogy mely képességeidet szeretnéd és tudod hasznosítani egy olyan munkában, amelyre igazán vágysz.

No de álljunk meg egy szóra.

Azt tudod, hogy milyen munkára vágysz igazán?

Milyen munka való nekem? - 2: Mi tenne boldoggá?

Ha az előző bejegyzésben feltett utolsó kérdéseim bármelyikére (amelyek arra vonatkoztak, hogy készen állsz-e a változásra) igennel válaszoltál, akkor az út, amelyet magad előtt látsz, alapvetően az alábbiak valamelyike lehet:

-   megláttad, hogy mit tehetsz te magad annak érdekében, hogy a jelenlegi munkahelyeden (újra) jól érezd magad, vagy

-   úgy döntöttél, hogy eljött a váltás ideje.

Ha az előző blogbejegyzésem sok-sok kérdésére adott (magadhoz) őszinte válaszod következtében jutottál el a változtatás gondolatáig, akkor szívből gratulálok neked, mert az azt jelenti, hogy szembe mertél nézni a félelmeiddel! És ezzel egyben ki is húztad a problémád, vagy az előtted álló megoldandó feladat méregfogát.

 

Mit szeretnél?

Ez esetben már látod, láthatod, hogy mi volt a legnagyobb akadálya annak, hogy lépj. A következő lépcsőfok, hogy tudd, mit szeretnél egészen pontosan és konkrétan ahelyett, amiben most vagy.

Ha nem vagy tisztában azzal, hogy mi az, amiben sikereket szeretnél elérni; amivel nyugodt életet teremthetsz magadnak és a családodnak; amit biztos, rendszeres munkaként szívesen végzel; amiben megmutathatod erős, határozott jellemedet, akkor honnan tudod, hogy amibe belevágsz, abban megtalálhatod majd a boldogságodat?

Közös gyökereim Weöres Sándorral

Ma 100 éve született ismert költőnk, többek között a „Bóbita Bóbita táncol” („A tündér” címmel) és sok más gyermekvers szerzője. Bár születési helyeként mindenütt Szombathely olvasható, oda csak megszületni ment a kórházba, de szülőfaluja Csönge volt, a kicsi, de annál jobban szeretett kisközség Kemenesalján, Vas megyében.

Az a Csönge, amiről ő maga fogalmazza: „E tájékhoz minden idegszálammal hozzáfortam... innen viszek mindent a verseimbe, szín-, alak, vonal és főleg hanghatásokat."

Az a Csönge, amely egyben az én édesanyám, nagynénéim, nagyszüleim és sok más rokonom szülőfaluja is. Nagypapám tegnap este is saját élményeket mesélt a költőről, akit a faluban csak Cina néven emlegettek / emlegetnek.

Abban a faluban, ahol valaha magam is nyaraltam és máig ott élő rokonaimhoz évente ellátogatunk néhányszor. Abban a faluban, amely a költő 100. születésnapján, 2013. június 23-án az ország közepévé vált – legalábbis mi, a 100. évfordulón ott ünneplők így éreztük. Engedjétek meg, hogy ebben a bejegyzésemben a mai napi benyomásaimat, élményeimet örökítsem meg. (Ígérem, előző bejegyzésem folytatása sem marad el!)

Milyen munka való nekem?

Nem érzed jól magad a munkahelyen? Elkeserít, ha arra gondolsz, hogy azt a munkakört, foglalkozást, amelyet évek óta végzel, még sokáig folytatnod kell? Nem szereted a munkatársaidat és/vagy a főnöködet egyenesen utálod? Egyre inkább nehezedre esik nap mint nap felkelni és bemenni a munkahelyedre? Nehezen alszol el és rémálmokból riadsz éjszaka, mert kilátástalannak érzed az előtted álló napot?

Ha csak egyet is tapasztaltál valaha a fentiek közül, akkor mindez bizonyára az életed egyéb területeire is kihat már. Tehát sürgős megoldásra van szükséged.

A boldogság titka - Indiai mese

Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy titkot őriz egy varázsládában, ami az élet minden területén sikeressé teszi, és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát. Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, még meg is próbálták ellopni a ládát, mind hiába. Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, mert az irigység nem hagyta élni őket. Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett. Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta:
- Uram, én is határtalanul boldog szeretnék lenni, mint te. Megmutatod nekem, hogyan érjem el a boldogságot?
A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt:
- Neked megmutatom a boldoggá válás titkát. Gyere velem és nagyon figyelj: Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát, a szívemben és az eszemben. A nagy titok pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat, amit életed végéig követned kell. 

Egy kísérlet szerint csúnyábbnak látjuk magunkat, mint mások minket

A videót, amely mai bejegyzésemet inspirálta, biztosan sokan láttátok már, hiszen közel 55 milliószor nézték már meg a legnagyobb videómegosztón. Én még csak ma kaptam hírt róla.

Az Attraction, a brit tehetségkutató és a célok

Bye Alex minden idők 3. legjobb Eurovíziós helyezése után ezen a hétvégén újabb magyar siker született. Sőt, még nagyobb, még világra szólóbb: az Attraction nevű árnyékszínház megnyerte a Britain’sGot Talent tehetségkutató műsort, a Csillag születik produkció angol verzióját, amely – mondanom sem kell – világszerte sokkal ismertebb, mint magyar párja.

Táncról lévén szó, különösen fontos a szívemnek ez az eredmény és mint – azt gondolom – minden magyar, én is nagyon büszke vagyok most rájuk. Szívből gratulálok a csapatnak!

Mit tanulhatunk tőlük?

Árvíz – Jobb félni, mint megijedni?

A márciusi hóhelyzet után ismét összefogásra késztet bennünket a természet. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem most mindenki bizonyítja, egytől-egyig, hogy sokat tanult mind a hóhelyzet, mind a korábbi árvizek és egyéb természeti katasztrófahelyzetek tapasztalatából.

Jobb félni, mint megijedni?

Van lehetőséged! Van lehetőséged?

Volt egy csoporttársam a coaching tanfolyamon, Judit, akinek sokszor eszembe jut az egyik mondata:

„Valahogy nekem mindig szerencsém volt, mindig jöttek a lehetőségek az életemben.” Néhány példát is hozzátett.

Én is mondhatnék ilyen példákat, hiszen alapvetően én is szerencsésnek érzem magam. Pl.: „Szerencsém volt, mert jött egy lehetőség, hogy kimenjek dolgozni Londonba.”

Vagy: „Szerencsém volt, mert egy olyan tánccsapat része lehettem, amelynek emlékei, kapcsolatai, tapasztalatai még ma is meghatározzák életemet”

Vagy: „Szerencsém volt, mert ugyanazon a munkahelyen végigjárhattam a lehetséges ranglétrát”

De azt például nem mondhatom: „Szerencsém volt, mert itt vagy ott összetalálkoztam a társammal”

Nagyon megmaradt bennem Judit mondata, mert akkorra már a tanfolyamon is sokat tanultam önmagamról, az emberek működéséről , az esélyekről és lehetőségekről és azt válaszoltam Juditnak:

„Szerintem ez pont fordítva van: a lehetőségek mindenkinek jönnek, csak van, aki nem él velük, de te megragadtad őket!”

Elgondolkozott egy kicsit és azt mondta: „Igazad van!”

Azóta magamat és az életemet is nagyon másképp látom: Biztosan csak a szerencsén múlott? Vagy azon, hogy mindig is úgy éreztem, a Jóisten a tenyerén hordoz?

Ez utóbbiban még mindig biztos vagyok, de hiába hordoz a Jóisten a tenyerén, ha én azt nem veszem észre! Ha NEM ÉLEK a megkapott lehetőséggel! Mint egyik kedvenc viccemben az „egyszeri ember”:

Hogyan fogadd a kritikát?

Van egy oldal, amelynek napi bejegyzéseivel indítom és fejezem be minden napomat. Rendhagyó módon most "idegen tollakkal ékeskedem": ebben a bejegyzésemben a tegnapelőtti, a tegnapi és a mai bejegyzésük rövidített változatát hoztam nektek:

Hogyan fogadd a kritikát?

  

A bírálat jobb emberré formálhat, ha a következő három dolgot teszed:

Gyermeki őszinteség

Mikor múlt héten nagyszüleimhez utaztam, a vasútállomáson összefutottam egyik rokonunkkal, aki a kisóvódás csoportjával volt kint vonatokat nézni. Miközben pár szót váltottunk, az egyik kislány hozzám fordult és kedvesen megjegyezte:

„Milyen szép a szád!”

Se többet, se kevesebbet.

Hogy ez milyen jól esett! :) Annyira, hogy elhatároztam, visszamegyek gyereknek – legalábbis a pozitív őszinteségben. És mindenki mást is erre buzdítok!

Vakok vagy gyengénlátók vagyunk?

Facebook olvasóim már tudják, hogy pénteken és szombaton egyik kedves barátnőm és társai tréning vizsgáján vettem részt, mint alany. Úgy tudtam, konfliktuskezelés lesz a téma, de az csak az egyik rész volt, ezen kívül kommunikáció, esélyegyenlőség, és bizalom témakörben is sok érdekes szituációs játékot játszottunk, új ismereteket, élményeket szereztünk.

Fantasztikusan jól éreztem magam és rengeteg olyan ismeretet, benyomást, élményt hoztam, amelyet szeretnék veletek is megosztani lassanként, itt a blogban.

Még egyetemista koromban vettem részt egy hasonló két napos tréningen, ahol először találkoztam azzal a feladattal, amikor párban dolgozva az egyik vezeti a csukott szemű másikat úgy 5 percig, majd cserélnek. A bizalomról szól ez a kis gyakorlat.
 

Azóta sok-sok hasonlót csináltam – ezt is a táncórákon, a tánccsapatban, tánc közben. Hol a fiú, hol a lány szeme volt csukva. Imádtam! Annyira élveztem teljességgel rábízni magam a másikra. Sokat tanultam ezekből a gyakorlatokból, nem is annyira a bizalomról, mint inkább a követésről a táncban. A fiúk sokszor mondták egy-egy buliban, hogy azt érzik, kiolvasom a szemükből a következő figurát. Azt hiszem, így is volt.:) De ezt a képességemet veszítettem el, amikor csukva volt a szemem. Így nem indultam egy töredékpillanattal sem előbb, mint ahogy ők jelt adtak a kezükkel. De mennyire más élményt adott csukott szemmel a tánc! Pár ujj érintéséből tudni, hogy merre indulj, mit lépj, vagy épp mikor állj bele egy mozdulatba. Rábízni magad totálisan a másikra.

Szó=szó?

Előző bejegyzésemben említettem, hogy mióta coacholok, különösen feltűnt, hogy mennyiszer nem ugyanazt értjük szavakon.

Mondok egy példát. Egyik ügyfelem az első beszélgetésünk elején közölte, hogy szeretne strukturáltabb lenni. Én még eléggé kezdő coach voltam, még nem tudatosult bennem, hogy hiába értem én a szót magát, nem biztos, hogy ugyanarra gondolunk alatta, ezért nem kértem, hogy fejtse ki, mit ért ezalatt. De aztán, ahogy beszélgettünk tovább, kezdtem egyre jobban megismerni, kialakult az az érzésem, hogy nála strukturáltabb embert nem is ismerek. Mit szeretne akkor megtanulni?

Amint felmerült ez a gyanúm, kértem tőle egyfajta definíciót. Bevallom, az eredmény még engem is meglepett. Miközben próbálta megmagyarázni a szó jelentését, ő maga jött rá arra, hogy amit el szeretne érni strukturáltság címszó alatt, az tulajdonképpen vagy lehetetlen vagy megkerülhetetlen. Mennyire másról beszélgettünk azután, mint addig!

Olyannyira nagy meglepetés volt nekem is ez a példa, hogy hiába fordul elő hasonló eset szinte minden coaching beszélgetésben, azok már nem voltak rám ekkora hatással – csak a beszélgetőpartneremre. Mert azóta automatikusan magyarázatot kérek. :)

Sokszor alapszavakon, egyszerű mondatokon is mást és mást értünk, ahányan vagyunk!

De honnan lehet észrevenni…

Legyél magyar-magyar tolmács!

Van egy már-már legenda, ami időről-időre előkerül a társaságban. 2006-ban 2 nagyon kedves barátommal nyaraltam együtt. Mindannyian a korábban már itt, a blogban is említett Bohém Boogie formációs tánccsapat tagjai voltunk, ők is jól ismerték egymást, jóban voltak, de azért én voltam az összekötő kapocs. Az volt az első közös nyaralásunk, de nagyon jól kijöttünk egymással, pedig voltak kalandjaink az út során.

Ezen a nyaraláson sokszor előléptem magyar-magyar tolmáccsá. Ebből lett mára „legenda”. Ugyanis egy idő után már röhögtünk, amikor ők ketten beszélgettek, próbálták megmagyarázni egymásnak, amit épp gondolnak, szinte vitatkoztak, mikor én közbeszóltam: „Szerintem ugyanazt mondjátok. Móni szerintem ezt úgy érti, hogy …, Peti pedig úgy, hogy…” Elmondtam tartalmilag ugyanazt, amit ők, csak más szavakkal, azaz fordítottam magyarról magyarra, mire ők mindketten helyeseltek, hogy „igen, tényleg így értettem” és rájöttek, hogy tényleg ugyanazt mondták.

Ezen a nyaraláson ez mindennapos volt és azóta is mindig felemlegetjük, valahányszor a táncos társaságban újra magyar-magyar tolmácskodok. Mert erre azóta is szükség van! Ugyan ha nem tenném, akkor sem lennének nagy viták, annál szelídebb a csapat, legfeljebb kellemetlen érzéseket hagyhatna a meg nem értettség. De ha van rá egyszerű ellenszer, miért ne használjuk? Nem igaz? :)

Mióta coacholok, különösen feltűnt, hogy mennyiszer nem ugyanazt értjük szavakon. Alapszavakon is! Néha szükségünk volna magyar-magyar tolmácsra a mindennapjainkban! Mennyi vitát, veszekedést, félreértést, fölösleges szócsatákat spórolhatnánk meg vele! Akarsz te is magyar-magyar tolmács lenni? Nem kell hozzá nyelviskolába járni, csak olvass tovább! :)

Sok munka = eredmény?

A 2013-as tanácsadói konferencián Fodor Valéria előadásában tette fel ugyanezt a kérdést, melyhez egy OECD kutatási eredményt is mellékelt:

Amint látszik, az országonkénti éves munkaórák mennyisége nem függ össze az országok teljesítményével. (Bár a GDP-t sokszor az országok jóllétének mutatójaként emlegetik, a teljesítményt méri – még ha nem is pontosan, – hiszen az a végső felhasználásra szánt termékek és szolgáltatások összességének értéke.)

Országok szintjén tehát egyértelműen kimutatható, hogy a sok munka NEM egyenlő az eredménnyel. És mivel az országok eredménye sok-sok egyéni eredményből tevődik össze, nagy általánosságban elmondható ez az egyéni teljesítményekre is. Egyetértesz?

Szabadság, teljesség, önkifejezés... – Mi ez?

Tegnap volt a tánc világnapja.

Bemutatkozómban említettem, hogy nagyon szeretek táncolni. Fennállása alatt (6 évig) tagja voltam a Bohém Boogie formációs tánccsapatnak. Gyönyörű évek voltak. Sok-sok oka volt ennek, de ahogy – készülve erre a bejegyzésre – olvasgattam a tánccal kapcsolatos idézeteket, rájöttem, hogy a tánc maga az élet.

Mikor láttál utoljára kéményt?

Az elmúlt időszakban több helyről is arra bíztattak, hogy figyeljek a körülöttem lévő világra. Nem, nem ilyen nagy dorgálás módjára, hogy például engedjek el másokat az úton, vagy legyek tekintettel mások érzéseire, vagy hogy ne legyek önző. Mindezekre magam is törekszem – néha több, néha kevesebb sikerrel.

Olyan szempontból hívták fel a figyelmemet erre, hogy vegyem észre a világ apró szépségeit:

• a madárcsicsergést
• a napsütést
• egy szépen kidolgozott erkélyrácsot
• az egyre sarjadó füvet
• a másik mosolyát, örömét
• a horgas orr érdekességét (és semmi esetre sem negatív értelemben!!!)
• a frissen vágott fű illatát
• egy finom levesben rejlő harmóniát
• az elvégzett munka örömét
• az előttem tornyosuló feladatokban rejlő lehetőségeket
• és még hosszan sorolhatnám

Kinek volna több joga panaszra?

Gondolkoztál valaha azon, hogy mi lett volna, ha karok nélkül születsz? Vagy lábak nélkül? Vagy ha egy betegség vagy baleset következtében veszíted el végtagjaid valamelyikét?

Bohém Boogie

Bevallom, nekem volt már eszemben ilyen gondolat. Leginkább akkor, amikor intenzíven táncoltam a Bohém Boogie tánccsapat tagjaként. És leginkább ebben az összefüggésben: „Én nem bírnám ki tánc nélkül!” Aztán általában rögtön meg is állapodtam magammal: hallottam már a kerekesszékes tánccsapatról: akkor is lenne megoldás! Persze nem ugyanaz, de mekkora nagy lehetőség abban az átlagostól eltérő állapotban. Hála Istennek, azóta sem történt velem semmi, ami elvehetné tőlem a tánc örömét. Nekem az élet más területein kell megküzdenem nehézségekkel.

Nick Vujicic-nak se keze, se lába. Így született. Talán hallottál róla, hogy a múlt hét végén Magyarországon járt és több helyen is tartott előadást. Nekem is volt szerencsém jelen lenni az egyiken. Elmesélte, hogy a szülei nagyon szerették és mindig is egyenrangúként kezelték. De amikor bekerült az iskolába, mindenki őt csúfolta. Karokért és lábakért imádkozott. Aztán egy ponton úgy érezte, nem bírja tovább. Véget akart vetni az életének. Bele akarta fojtani magát 15 cm vízbe! Micsoda elkeseredés! Volt már ilyenben részed neked is? Mert lehet, hogy van kezed és lábad, de neked is lehettek, lehetnek kilátástalan időszakok az életedben. Mit szoktál ilyenkor tenni?

Mit tett Nick?

Segítség! Hová tűnnek az álmaim? – nem csak nőknek!

Véletlenek, vagy sokkal inkább a Jóisten keze nyomán belecsöppentem Vida Ágnes könyvbemutató sorozata tatai rendezvényének a szervezésébe: Üzletanyu születik

Ágiról kb. két éve hallottam először, az utóbbi hónapokban pedig mindenfelől a nevébe ütköztem. Gyakorlatilag azt is mondhatnám, egyenes út vezetett ahhoz, hogy egymásba botoljunk. :)

Ági már sokaknak segített babanevelési témákban, illetve abban, hogyan lehet gyermekek mellett is megállni a helyünket a munkaerőpiacon – valahogyan másképp, mint ami az embereknek általában először az eszébe jut.

Ági ugyan nem coach, de az a fajta pszichológus, aki jövőbe tekint, aki téged is előre visz lelkesedésével, látásmódjával, ötleteivel. Tehát coaching szemléletmódot képvisel. :)


Kihívások gyermekekkel

Olvasd tovább, ha neked is jól jönne a segítség, hogy egy nagy lépést tégy az álmaid felé!

Én és a keresztfiam

A halál szele - avagy hogyan működik a coaching

Tegnap igen érdekes kérdést, illetve kérdéssorozatot kaptam chat-en egyik barátomtól. Ebből indultunk ki: Mit tud kezdeni a coaching, illetve én, mint coach azzal, aki azt a hírt kapta a minap, hogy gyógyíthatatlan beteg és 3 hónapja van még hátra?

 Úgy döntöttem, egy-az-egyben közzé teszem a beszélgetésünket, névtelenül, de természetesen az Ő engedélyével.

A hóvihar margójára

Azt gondolom, hogy nem szabad szó nélkül elmennem a hétvégi események mellett, mert sok tanulsága van. (Erről a hétvégéről beszélek: 2013. március 14-17-ei hóátfúvásos időjárás.)

Én ugyan szerencsére nem ültem éppen sem kocsiban, sem vonaton, utazni sem terveztem egész hétvégén, így akár az is lehetett volna, hogy meleg szobámból gyönyörködöm a havas kilátásban, csodálkozom a szél erején és esetleg nem is tudok róla, hogy mi történik néhány kilométerre tőlem. De másképp alakult.

Húgomnak városon belül el kellett mennie és az extrém időjárási körülmények közötti vezetésben jártasabb barátunk vitte el. Hazaérve ő mesélte, hogy a város 4 sávos főútján kétoldalt végig kamionok vesztegelnek. Nosza, kimentünk teát osztani, de nem ez a lényeg. A bajba jutottakkal való rövid beszélgetések és a látvány felkeltette az érdeklődésünket. Hazaérve a neten tájékozódtunk ezerrel, hol és mire lenne még szükség, mit tudunk mi tenni. Újabb akcióba is kezdtünk, és nagyon jó érzés volt! De most ez sem lényeges. A lényeg az, hogy azóta is bújom az ezzel kapcsolatos híreket, cikkeket, a Facebookon terjedő megjegyzéseket, blogbejegyzéseket (ez tetszett a legjobban), felhívásokat, köszöneteket, ócsárlásokat – miközben van saját tapasztalatom is, még ha csak minimális is. No meg itthon is szóba kerül a téma.

És körülbelül aszerint, hogy éppen mit olvasok, hallok, ide-oda billeg egy kicsit a véleményem, mint ahogy a mérleg nyelve, mielőtt az egyensúlyi pontba ér. Most már egyensúlyban vagyok, ezért születik ez a bejegyzés most. :)

Menj vagy maradj?

Az előző bejegyzésben számba vettem azokat a kérdéseket, amelyeken valószínűleg gondolkodsz, ha felmerült már benned a külföldre költözés. Ezek a praktikus kérdések, a hogyanok. Mindazok a szempontok, amelyeket körül kell járj, mielőtt feladod az itthoni életed - ha feladod.

Természetesen ezek is nagyon fontosak és igazán csak az tudja - kisebb nagyobb gondokkal, de - magabiztosan átvészelni az első időket, akinek az ezekre adott válaszai is megvannak.

De ha tudod, hogy ezekkel foglalkoznod kell, netán azt is tudod, hol keresd rá a válaszokat, de még mindig viaskodik az agyadban a kisördög és a kisangyal: menjek vagy maradjak, akkor az akadály nem a hogyanok szintjén van.

Ez esetben gondolkozz el ezeken:

Külföldre vágysz?

Egyre több szó esik manapság arról baráti társaságokban, médiában, de még a közértben is, hogy el kell menni külföldre, mert manapság már csak úgy lehet boldogulni.

Mindenkinek van egy-két története, hogy „az unokaöcsém…”, „a szomszéd unokája…”, „a Mari bátyjának a haverjának a testvére…” és így tovább.

No de NEKED, neked is el „kell” menned?

Neked is volt már konfliktusod?

…vagy talán most is van olyan, akit kerülsz, vagy legszívesebben kerülnél? Vagy aki téged kerül? Akivel a kívántnál több a vitátok? Akivel nem értitek meg egymást? Akivel többször értitek félre egymást, mint ami egy kiegyensúlyozott kapcsolathoz szükséges? Vagy akivel szeretnél jobb kapcsolatot kialakítani, mint amiben most vagytok? Vagy valaki, akit szinte már el is felejtettél, mert valamikor régen úgy összevesztél vele, vagy ő veled, hogy azóta sem tudsz róla?

Ha nincs ilyen, akkor neked birkatürelmed van és nagyon megbocsátó vagy? Nem véletlen a kérdőjel, mert ha egészen őszinte vagy magadhoz, lehet, hogy te is találsz olyan emberi kapcsolatot az életedben, amely talán azért nem lett szorosabb, mert másképp gondolkodtatok a világról és inkább a konfliktusmentes szétválást választottátok. Talán nem is a türelem és a megbocsátás indokolja, hogy nincsenek konfliktusaid, hanem a konfliktuskerülés?

Megoldást keresel?

Mi az a coaching, ki az a coach?

Röviden:
Coachként a segítségemmel sokkal hamarabb képes leszel megtalálni a saját magad útját az előtted álló feladatok vagy problémák megoldásához, mint ahogy azt egyedül, segítség nélkül tehetnéd, így az eredményeket is sokkal hamarabb és sokkal biztosabban el tudod érni.



A coach szó eredete

A „coach” (ejtsd kb.: kócs) mint főnév a mai angolban elsősorban edzőt valamint (távolsági) buszt jelent. Ha beírjuk egy szótárba (pl. ide), akkor kissé árnyaltabb képet kapunk – talán arról is, hogy hogyan jön össze ez a kettő: a „coach” az, ami vagy aki elvezeti a másik embert a céljához.

Nem mellékesen: A szó maga azon kevés angol szavak egyike, amely magyar eredettel bír: a Komárom-Esztergom megyei Kocs községről kapta nevét, ahonnan a gyors és könnyű „kocsi szekér” a maga korában forradalmi újításként indult világhódító útjára. (ld.: a kocsi kocsiról valamint a coach szóról, a zöld bejegyzés C16 megjelöléssel, ahol az is látszik, hogy minden nagyobb európai nyelvben megtalálható ez a magyar eredetű szó)

A coaching az ebből a szóból képzett fogalom, szótári jelentés szerint edzés, trenírozás, korrepetálás vagy kocsizás.

A magyar nyelvben még mindig igen változatos jelentéstartalommal használják az angol coach és coaching szavakat. Talán ezért is volt, hogy amikor másoknak mondom, hogy mivel foglalkozok, ha nem azt kérdezik, hogy „az mi?”, akkor azt: „És mit tanítasz?”. Abban a szemléletben, amelyet én is képviselek, a coach-ra talán a „szellemi edző” fordítás a legtalálóbb.

Mit tesz a coach, mint „szellemi edző”?

Én, mint coach, abban tudok segíteni neked, hogy megtaláld a vágyaidhoz, céljaidhoz vezető utakat, vagy a megoldásokat a problémáidra. Mert út és lehetőség mindig több van, csak néha nem látjuk a fától az erdőt. Ilyenkor jól jöhet egy külső szemlélő, aki rávezet arra, hogy olyan szemszögből láthasd magad, amelyben ott a válasz például a következő kérdésekre:

mit is szeretnél igazán,

mit tehetsz azért,

mit kell átgondolj,

ki vagy te valójában, vagy

ki szeretnél lenni

 – hogy olyan eredményeket érhess el, amilyeneket magad sem gondoltál volna korábban.

A coaching folyamatban A LÉNYEG MINDIG TE VAGY ÉS AZ, AMIT EL SZERETNÉL ÉRNI. Minden, amit közben együtt teszünk, az ennek van alárendelve. A módszereket, amelyekkel dolgozom, rád szabom és az élethelyzetre, amelyben vagy. Így tudlak igazán TÉGED támogatni, motiválni, megerősíteni a fejlődésben, az előtted álló feladatok, kihívások, nehézségek önálló megoldásában, valamint az önismereted fejlesztésében.

Kinek és miben tud segíteni a coach?

Mondhatnánk, hogy mindenkinek. De a coach sem varázsló. Így ha te nem adod hozzá a magadét, én sem tudok eredményt garantálni. Ellenben, ha te valóban változni szeretnél és együtt dolgozol velem, akkor mindössze annyit kérek tőled, hogy légy együttműködő, vagy legalább kíváncsi, valamint őszinte – önmagadhoz is. De ez utóbbi egyszerűbb, mert ebben úgyis segítek a kérdéseimmel. :)

Én irányt tudok mutatni, amely nagy sebességgel rávezet a megoldás útjára – innen a név is :) – segítek, hogy elindulj, megtedd az első lépéseket, de a megoldás maga, az a te feladatod. Ily módon a cselekedet és az eredmény felelőssége a tiéd. Az én felelősségem pedig az, hogy az útkeresés során a legjobb tudásom szerint vezesselek.

A coaching a sikeres emberek, vezetők, vagy a sikerre törekvők segédeszköze. Azoknak kínál igazán megoldást, akik maguk is megtalálnák azt - csak így előbb akadnak rá! Ez a coaching paradoxona!

Keress meg magánemberként, vezetőként, tulajdonosként, vállalkozóként, alkalmazottként, vagy bármilyen titulusban, a megoldás garantált.

Milyen élethelyzetre, problémára, feladatra tudsz választ találni a coach segítségével?

Bármilyen kérdésre! Íme néhány példa:

• Mindig vitába keveredek a párommal / anyámmal / anyósommal / főnökömmel / munkatársammal / beosztottammal / stb.
• Úgy érzem, hogy összecsaptak a fejem felett a hullámok.
• A cégemmel új irányt kellene venni.
• Megrekedt az életem, nem is tudom, merre tovább.
• Menjek külföldre, vagy maradjak itthon?
• Nincs önbizalmam a munkámban / magánéletemben / párkapcsolatokban / stb.
• Munkahelyet / szakmát szeretnék váltani.
• Vállalkozásba szeretnék fogni.
• Új felelősséget vagy egy nagy feladatot kaptam a munkahelyemen, és félek tőle.
• Van egy nagy tervem, de nem merek belefogni.
• Be kellene fejeznem az iskolát / le kellene vizsgáznom angolból.
• Nem vagyok elég határozott.
• A párkapcsolataim mindig nagyon rövid ideig tartanak és/vagy vitákkal teliek.
• Szeretném jobban megismerni magam.
• Mindenem megvan, mégis olyan üresnek érzem magam és/vagy az életem.
• Céltalan vagyok.
• Már nem tudom ugyanazt a teljesítményt nyújtani a munkahelyemen / a sportban / otthon, mint régen.

Rengeteg mindent tudnék még sorolni, de talán már ez is elég ahhoz, hogy lásd, mit jelent az, hogy „bármilyen kérdésre” megoldást tud adni a coaching.

A blogról

A blogbejegyzésekben ezekhez a témákhoz kapcsolódóan adok olyan támpontokat, amelyeket ha akár magadban, akár egy téged jól ismerő emberrel beszélgetve átgondolsz, máris nagy lépést tettél afelé, hogy irányt válts és megtedd az első lépést a kívánt változás felé.

Ha pedig úgy látod, jól jönne valaki, aki profi módon foglalkozik veled és tovább is visz ezen az úton, aki motivál, támogat, biztosan megtartja a titkodat és sohasem ítélkezik, keress bátran.

Ha kérdésed, témajavaslatod van, akkor is várom szeretettel jelentkezésed.

Mi az a coaching folyamat?

Biztosan föltűnt már, hogy sokszor használtam a folyamat szót. Coaching-ban már egyetlen találkozás, úgynevezett „ülés” is mindig változást hoz és konkrét esetre 2-3 találkozás már  végső megoldást adhat. De ahhoz, hogy a változás ne csak egyetlen feladat vagy probléma megoldásában segítsen, hanem később önállóan is könnyedén és sikeresen túllépj hasonló helyzeteken, hogy az önismeretedben is megerősödj, ahhoz általában 5 találkozás szükséges – és elégséges. Néha több. Mert a coachingban egyfajta tükröt tartok és rávilágítok dolgokra, összefüggésekre, lehetőségekre, amely biztos változást indít el benned, amellyel nem egyszerűen célba érsz, de azt is tudhatod, hogy hogyan folytasd az utad – immár nélkülem is. Ezt nevezem én folyamatnak. Azt az időszakot, amíg rendszeresen találkozunk és ami alatt te folyamatosan változol, alakulsz, akkor is, amikor épp nem vagyunk együtt.

Hogyan néz ki egy ülés?

Külső szemlélő számára egyszerű beszélgetésnek tűnhet. Ez a beszélgetés ugyanakkor egy olyan struktúra mentén halad, amelynek eredményeképpen rávezetlek arra, hogy meglásd a már benned rejlő lehetőségeket és legyőzd az utadba kerülő akadályokat. A beszélgetésben én elsősorban kérdezek, te pedig válaszolsz. Ugyanakkor néha megkérlek apróbb feladatokra, vagy talán inkább úgy mondanám, játékokra. Olyan eszközök ezek, amelyek segítik, hogy elmélyedj a benned lévő lehetőségek, tapasztalatok, tudás és tehetség tárházában és így könnyebben megtaláld a lehetséges megoldásokat.

Így a folyamat eredménye mindig az, ami igazán a tiéd, nem pedig belőlem fakad. Ez garantálja a valódi változást, azt, hogy tényleg elindulsz a megvalósítás irányába, nem csak azt tudod, merre kellene menni.

Egy alkalom általában 1-1,5 óra, némely eszköz használata esetén 2 óra. A folyamat során 1 vagy 2 hetente találkozunk, megbeszélés szerint.

Mi NEM a coach?

A coach nem pszichológus – bár nagyfokú pszichológusi ismeretekkel bír. Itt a változás a lényeg, amely a jelenben meglévő lehetőségeidből, képességeidből, tudásodból, tapasztalataidból indul ki és a jövőd felé tart, és nem a múltad kérdéseire, fájdalmaira, félelmeire helyezzük a hangsúlyt, így nem kell újraélned negatív érzéseket sem. Ebből következik a coaching folyamat rendkívüli eredményessége is.
Valamint ez egyben azt is jelenti, hogy mélyebb megismerést igénylő esetekben nem tudlak vállalni és magam irányítalak pszichológus kollégához.

A coach nem tanácsadó, nem tanár és nem „megmondó-ember”, aki kész megoldásokat javasol arra, hogy mit kell tenned, mit hogyan csinálj, aztán mehetsz Isten hírével. Hanem a benned lévő megoldásokat hozza felszínre – megtámogatva a saját ötleteivel, látásmódjával, ha szükséges.

A coach nem a problémád, célod, vágyad témájának szakértője, hanem a coaching szakma szakértője. Ez olyasmi, mint hogy a legjobb edzők többsége sem a legjobb játékosok közül kerül ki.

A coach nem beszélgetőpartner vagy panaszláda, akinek jól elmondhatod az összes gondod-bajod és majd jól megsajnál, hanem feltett szándéka, hogy a problémák és akadályok helyett a megoldásra koncentrálj és fejlődj.

Ki vagyok én, miért hallgass rám?

Szociológus-közgazdászként 9 évet foglalkoztam piackutatással. Első „igazi” munkahelyemen pályakezdőként indultam, de ügyvezetőnk kevesebb, mint 0,5 év alatt kinevezett a kutatási osztály projektjeinek elsőszámú felelősévé. Több, mint 1100 kérdőív lekérdezéséért feleltem, (kapcsolatot tartva az ügyfelekkel és a társosztályokkal,) mint vezető kutatási projektmenedzser egy olyan iparágban, amelyben a döntések legalább 70%-át perceken belül kell meghozni, hogy elkerüljük a felesleges hibákat vagy kiadásokat. Esetenként 100-nál több ember munkáját koordináltam, irányítottam, instruáltam. Kommunikációs képességeim leginkább ebben az „iskolában” fejlődtek.

Később a Jóisten külföldre irányított, ahol többet tanultam magamról, mint egész addigi életemben összesen: könyvekből, beszélgetésekből, „magányomban” és az imádságokban. Ez az időszak erősítette meg bennem az elhatározást, hogy coach leszek.

Választásom helyességéről álljon itt egy idézet egyik barátnőmtől, aki tanulmányaim alatt azzal indokolta, hogy vállalkozik „gyakorló ügyfélnek”, hogy nekem segítsen, mert volt benne szkepticizmus. A folyamat után viszont már ezt írta nekem:

„Tényleg nagyon köszönöm a segítséged! Sok hasznos dolgot tanulhattam magamról és a világról, az emberek működéséről. Mikor elkezdtük, pont azon voltam már egy ideje, hogy kéne egy pszichológus, akivel megbeszélhetem, megoldhatom a lelki problémáim, aki megerősít lelkileg. Ekkor jött a lehetőség veled. Féltem, hogy a barátságunk miatt nem fogok tudni úgy megnyílni, másképp alakul, mint kéne, de tévedtem. :) Ami a legnagyobb különbség egy pszichológushoz képest: a gyors eredmény. Hihetetlen jól kimondattad, kihoztad az emberből a megoldást. Rávilágítottál a lényegre, megismerhettem magam, a működésem.
A lelkesedésed lenyűgöz, nagyon élvezed, és az elért eredmények mellett ez az, amivel teljesen meggyőztél, hogy Neked ezt kell csinálnod, a coachingnak fontos helye kell, hogy legyen az életedben! :)”

Széles Anikó

coach, piac- és közvéleménykutató

+36-20-421-1371

aniko.szeles@gmail.com

Skype: iranytuaniko