Legyél magyar-magyar tolmács!

Van egy már-már legenda, ami időről-időre előkerül a társaságban. 2006-ban 2 nagyon kedves barátommal nyaraltam együtt. Mindannyian a korábban már itt, a blogban is említett Bohém Boogie formációs tánccsapat tagjai voltunk, ők is jól ismerték egymást, jóban voltak, de azért én voltam az összekötő kapocs. Az volt az első közös nyaralásunk, de nagyon jól kijöttünk egymással, pedig voltak kalandjaink az út során.

Ezen a nyaraláson sokszor előléptem magyar-magyar tolmáccsá. Ebből lett mára „legenda”. Ugyanis egy idő után már röhögtünk, amikor ők ketten beszélgettek, próbálták megmagyarázni egymásnak, amit épp gondolnak, szinte vitatkoztak, mikor én közbeszóltam: „Szerintem ugyanazt mondjátok. Móni szerintem ezt úgy érti, hogy …, Peti pedig úgy, hogy…” Elmondtam tartalmilag ugyanazt, amit ők, csak más szavakkal, azaz fordítottam magyarról magyarra, mire ők mindketten helyeseltek, hogy „igen, tényleg így értettem” és rájöttek, hogy tényleg ugyanazt mondták.

Ezen a nyaraláson ez mindennapos volt és azóta is mindig felemlegetjük, valahányszor a táncos társaságban újra magyar-magyar tolmácskodok. Mert erre azóta is szükség van! Ugyan ha nem tenném, akkor sem lennének nagy viták, annál szelídebb a csapat, legfeljebb kellemetlen érzéseket hagyhatna a meg nem értettség. De ha van rá egyszerű ellenszer, miért ne használjuk? Nem igaz? :)

Mióta coacholok, különösen feltűnt, hogy mennyiszer nem ugyanazt értjük szavakon. Alapszavakon is! Néha szükségünk volna magyar-magyar tolmácsra a mindennapjainkban! Mennyi vitát, veszekedést, félreértést, fölösleges szócsatákat spórolhatnánk meg vele! Akarsz te is magyar-magyar tolmács lenni? Nem kell hozzá nyelviskolába járni, csak olvass tovább! :)

Mit tehetsz, hogy saját magad és a környezeted magyar-magyar tolmácsává válj?

Az első és legfontosabb:

Ne csak a saját mondandódra figyelj!

Azt gondoljuk, hogy egy beszélgetésben még jó, hogy figyelünk a másikra is, különben az nem egy beszélgetés, hanem egy előadás. De biztos, hogy teljes mértékben fel is fogod, hogy mit mond a másik? Némely beszélgetésünk olyan, mint a bemutatkozás: azt tudod, hogy az imént a másik is bemutatkozott neked, de mi is a neve? A konkrétum már lemarad. Miért? Mert a saját mondandóra figyeltél: hogy mi is a te saját neved. Jártál már így? Én igen.

Tehát azt tudod, hogy miről van szó: éppen bemutatkoztatok egymásnak. Azt is tökéletesen tudod, hogy te mit mondtál. De hogy a másik konkrétan mit mondott, mi volt a mondanivalójában a lényeg, az bizony sokszor lemarad.

Volt már olyan is, hogy bemutatkozáskor emlékeztél a másik nevére is? Hogyan oldottad meg? Tudatosan, nem? Tudatosan elismételted a nevét, vagy tudatosan rákoncentráltál, esetleg utólag tudatosan megerősítetted magadban, hogy mit is mondott a másik. Ha most már mindig azonnal tudod a másik nevét egy bemutatkozásnál, akkor valószínűleg ezt a tudatos odafigyelést fejlesztetted rutinná – akár észrevétlenül.

Ugyanez van némely beszélgetésünknél is: Biztos, hogy belegondolsz a másik szavai mögött rejlő tartalomba? Abba, hogy azok a szavak NEKI mit jelenthetnek? Hogy az az ember, aki szemben áll veled, milyen élettapasztalatokon, eseményeken van túl? Persze ezt nem mindig tudhatod, de akkor legalább annak légy tudatában, hogy ő egy teljesen másik ember, más világszemlélettel, más gondolkodásmóddal, más tapasztalatokkal.

Tehát figyelj tudatosan oda a másikra!

A második ötletemmel látszólag ellentmondok az elsőnek:

Figyelj a saját érzéseidre!

Milyen érzést keltenek benned a másik szavai? (És itt tudatosan nem azt a kifejezést használtam, hogy a másik mondanivalói, mert a mondanivalóban szerintem benne van az is, hogy mit akar mondani a másik. De ha az első tanácsomat még nem is alkalmazod tökéletesen, ez a második akkor is tud működni.)

Fontos, hogy tudatosítsd a felmerülő érzéseket, de mindez azért szükséges, hogy utána azokat az érzéseket továbbgondold: a másiknak az volt az eredeti szándéka, hogy azokat az érzéseket kiváltsa belőled? Vagy az ő mondanivalója (!) tartalmilag nem szólt arról, csak a szavak hoztak elő belőled olyan régi emlékeket – akár tudattalanul – amelyek hozták magukkal az érzéseket? És itt derül ki, hogy az első két tanácsom között az ellentmondás csak látszólagos: mert azzal, hogy az érzéseidet tudatosítva elemzed a másik valódi mondanivalóját, azzal igazából rá figyelsz!

Tehát figyelj tudatosan oda a valódi tartalomra, amelyek az érzéseidet kiváltották!

Harmadjára:

Ne felejtsd el kettőtök kapcsolatát!

Mit tud ő rólad? Biztos, hogy amit te gondolsz, hogy ő mond, az kettőtök kapcsolatának előzményeit tekintve megállja a helyét? Ismer ő annyira, hogy azt értse a mondatai alatt, amit te gondolsz, hogy ért? Vagy épp ellenkezőleg: nem ismer ő téged annál jobban, hogy azt értse a mondatai alatt, amit te gondolsz, hogy ért?

Ha belegondolsz mindabba, amit közösen megéltetek, sem többe, sem kevesebbe, akkor is biztos lehetsz abban, hogy a szavai ugyanazt jelentették, amit te gondoltál róluk?

Tehát légy tisztában az ismeretségetek szintjével és a beszélgetés abból következő lehetséges mélységével.

Végül:

Vedd észre, hogy mit szeretnél tenni tudni!

A másik szavai milyen cselekvésre késztetnek? – akár meg tudod azt tenni rögtön, akár nem. Milyen cselekvésre késztető indulatokat váltott ki belőled a beszélgetés? Azok az indulatok nem voltak már benned korábban is? Biztosan a másik késztet rá? Nem csak a szavai erősítették fel benned a tettvágyat, miközben ő a szó szoros értelmében csak magyarázatot akart adni, vagy információt átadni, vagy egyszerűen csak elmesélni valamit?
A beszélgetés után abba is érdemes belegondolnod, hogy hasonló helyzetben, hasonló beszélgetésben mit tehetnél másképp. Legszívesebben hogyan reagálnál, hogy a beszélgetés kimenetele valami más legyen? Valami jobb.  Mit mondhatnál, tehetnél, hogyan változtathatnád meg a hangsúlyodat, a szavaidat, a szórendet? Milyen eredménynek örültél volna jobban és azt hogyan érhetnéd el legközelebb?

Tehát figyelj oda a benned meglévő tettvágyra!

A változás idő

Fontos tudnod, hogy a változás, a tanulás, fejlődés sosem egyszerű, idő kell hozzá. Ne akarj mindent egyszerre tudni. Gyakorold először az egyik módszert, amíg az már rutinból nem megy, majd próbáld ki a másikat is. Válaszd azt, amelyik a legkevésbé megy, vagy azt, amelyik néha már eddig is menni szokott. Mindegy. A lényeg, hogy kezdd el! És ne azt lásd, hogy mennyiszer nem sikerül, hanem vedd észre, ha egyszer is igen!

Vagy utólag elemezz ki egy vitás helyzetet mind a 4 szempontból:

-          Mit mondott a másik nekem, ha kizárólag a tartalmát nézem. Mit mondtam én neki?

-          Vajon mit mondott a másik mondanivalója rólam? Vagy az én szavaim mit árultak el rólam?

-          Mit mondtak az ő szavai a kettőnk viszonyáról? Mit mondtak az én szavaim ugyanerről?

-          Milyen elvárást üzentek a másik szavai felém – szerintem? Milyen elvárást üzentek az én saját szavaim önmagam felé?

Folytatás

Nem tudod, hogy a te vitás, konfliktusos, nyomasztó beszélgetési helyzeteidet hogyan lehetne ezzel a módszerrel megoldani? Írj egy példát akár itt a megjegyzésekben, akár privátban, akár név nélkül, akár névvel és egy következő blogbejegyzésben szívesen megválaszolom - természetesen név nélkül, ha szeretnéd!

Legközelebb pedig arról lesz szó, hogy hogyan lehet észrevenni, ha ugyanaz alatt a szó alatt nem ugyanazt értjük, mint a másik és hogyan lehet azt orvosolni.

Véleményedet erről a bejegyzésről itt az oldal alján egy gombnyomással megadhatod. Köszönöm!

Széles Anikó
coach, piac- és közvéleménykutató
 

+36-20-421-1371

aniko.szeles@gmail.com
Skype: iranytuaniko