Az elmúlt
időszakban több helyről is arra bíztattak, hogy figyeljek a körülöttem lévő világra. Nem, nem ilyen nagy dorgálás
módjára, hogy például engedjek el másokat az úton, vagy legyek tekintettel
mások érzéseire, vagy hogy ne legyek önző. Mindezekre magam is törekszem – néha
több, néha kevesebb sikerrel.
Olyan
szempontból hívták fel a figyelmemet erre, hogy vegyem észre a világ apró szépségeit:
- a madárcsicsergést
- a napsütést
- egy szépen kidolgozott erkélyrácsot
- az egyre sarjadó füvet
- a másik mosolyát, örömét
- a horgas orr érdekességét (és semmi esetre sem negatív értelemben!!!)
- a frissen vágott fű illatát
- egy finom levesben rejlő harmóniát
- az elvégzett munka örömét
- az előttem tornyosuló feladatokban rejlő lehetőségeket
- és még hosszan sorolhatnám
