Volt egy
csoporttársam a coaching tanfolyamon, Judit, akinek sokszor eszembe jut az
egyik mondata:
„Valahogy
nekem mindig szerencsém volt, mindig jöttek a lehetőségek az életemben.” Néhány
példát is hozzátett.
Én is
mondhatnék ilyen példákat, hiszen alapvetően én is szerencsésnek érzem magam. Pl.:
„Szerencsém volt, mert jött egy lehetőség, hogy kimenjek dolgozni Londonba.”
Vagy: „Szerencsém
volt, mert egy olyan tánccsapat része lehettem, amelynek emlékei, kapcsolatai,
tapasztalatai még ma is meghatározzák életemet”
Vagy: „Szerencsém
volt, mert ugyanazon a munkahelyen végigjárhattam a lehetséges ranglétrát”
De azt
például nem mondhatom: „Szerencsém volt, mert itt vagy ott összetalálkoztam a
társammal”
Nagyon
megmaradt bennem Judit mondata, mert akkorra már a tanfolyamon is sokat
tanultam önmagamról, az emberek működéséről , az esélyekről és lehetőségekről
és azt válaszoltam Juditnak:
„Szerintem
ez pont fordítva van: a lehetőségek
mindenkinek jönnek, csak van, aki nem él velük, de te megragadtad őket!”
Elgondolkozott
egy kicsit és azt mondta: „Igazad van!”
Azóta
magamat és az életemet is nagyon másképp látom: Biztosan csak a szerencsén
múlott? Vagy azon, hogy mindig is úgy éreztem, a Jóisten a tenyerén hordoz?
Ez utóbbiban
még mindig biztos vagyok, de hiába
hordoz a Jóisten a tenyerén, ha én azt
nem veszem észre! Ha NEM ÉLEK a megkapott lehetőséggel! Mint egyik kedvenc viccemben az „egyszeri ember”:
