Tartozom egy(néhány) vallomással

Hol is kezdjem? Régóta nem olvashattatok tőlem új bejegyzést, a hozott anyag is ritka volt. Ennek életem egy nagy változása volt az oka: újra kijöttem Londonba. De nem, nem kell megijedni, nem hagyom ott sem a coaching szakmát, sem Magyarországot, sem Tatát. Csak épp az út egy kis vargabetűt ír.

Olvashattátok itt a blogon (pl. ITT és ITT), hogy éltem már itt egyszer. Sok-sok élménnyel, tudással, felismeréssel tértem haza, úgy gondoltam, örökre. De az élet közbeszólt. Jött egy lehetőség, hogy visszajöjjek dolgozni ugyanoda, ahol korábban is. És kisebb-nagyobb mérlegelés után úgy döntöttem, ez az út beleillik a hosszútávú terveimbe.

Visszalépés vagy előrelépés?

Talán első ránézésre olybá tűnhet, hogy feladtam a küzdelmet, vagy hogy a könnyebb utat választottam.

Nem volt könnyű döntés.

Hiszen valamit már letettem az asztalra az Iránytű Coachinggal. Van egy blogom, egyre többen követnek itt is, a Facebook-on is, érdeklődnek és egyre több embernek segíthetek megoldani az élete egy problémáját vagy nagy feladatát. Mindeközben nem csak tudom, érzem, tapasztalom, de visszajelzésként is megkapom, hogy a coaching szakma igazán nekem való. Hogy úgy tudok figyelni a másikra, mint kevesek. Valami, amiért sokat tettem, amiben egyre fejlődök, haladok és tudom, hogy ez az én utam.

Most hagyjam itt? Akasszam meg azt a folyamatot, amely mögött sok-sok munkám van? Hiszen tudtam, lesz egy átmeneti idő, amíg biztosan nem fogok tudni annyit jelen lenni ezeken a fórumokon, amennyit korábban, hiszen végigcsináltam már egyszer a váltást és most még több mindent kell itthagynom, lezárnom, elvarrnom a szálakat és csupán 1-2 hét alatt előkészíteni mindent a költözéshez. Majd kint szinte kezdeni elölről. Új főnök, új helyszín, igazából a cég is más (közben megvette az EMI-t az Universal Music), lakást kell keresnem, újra be kell illeszkednem.

Ez most nem volt egyértelmű döntés. Úgy éreztem, visszalépés lenne elmenni. Visszamenni.

Egészen addig, amíg rövidtávon gondolkoztam!

De ha hosszan nézek előre, ha azt nézem, hogy hova tartok a távoli jövőben, mik a terveim, céljaim, vágyaim, akkor már biztosan tudom: ez nem visszalépés, csak egy kerülőút. Egy másik út. De ez is a célba visz. Sőt, lehet, hogy csak ez visz oda. Lehet, hogy hosszabb, de talán nyugodtabb, egyértelműbb és élményekben gazdagabb. Így az időveszteség behozható azzal, hogy nem kell annyi pihenő és az út végére is marad energia.

Mert távol a családtól és a barátoktól, koncentráltabban oszthatom be az időmet. Mert az anyagi biztonság megadja azt a hátteret, nyugalmat, amivel arra összpontosíthatok, ami a lényeg: hogy átadhassam nektek mindazt, amit tudok, amivel segíthetek.

Hogy mi ebből a tanulság?

Nem mindig az egyenes út visz a célba. Nézz körül, vedd észre és ragadd meg a lehetőségeidet! Még akkor is, ha másként képzelted, másként tervezted, vagy nehéz lemondani arról, amiről le kell.
Gondolkozz hosszútávban!

Hogyan tovább?

• Terveim szerint mostantól heti egy blogbejegyzéssel legalább jelentkezni szeretnék.
• A Facebook-on is ismét naponta találkozhatsz velem.
• Hamarosan befejezem az utolsó simításokat a vadiúj honlapomon is, ahol értékes tanulmányokat is megtalálsz majd, tájékozódhatsz újdonságaimról és a blogbejegyzéseket is megtalálod.
• Előre láthatóan március közepéig csak a londoni magyaroknak lesz lehetőségük személyes coachingra velem, de Skype-on továbbra is bárhonnan elérhető vagyok. Itt találod néhány ügyfelem visszajelzését a coaching folyamatról, a fejlődéséről, változásáról, köztük Zilaji Krisztináét, akivel Skype-on dolgoztunk együtt.
• Londoni megfigyeléseimről, élményeimről pedig ezen a blogon olvashatsz: AnikoLondonban

Ha bármilyen kérdésed, kérésed van, ezeken az elérhetőségeken megtalálsz. Írj, hívj, jelezz!

Széles Anikó
coach, piac- és közvéleménykutató
 

+36/1/40-88-272 (budapesti tarifával hívható, mely a londoni mobilomon csörög)

aniko.szeles@gmail.com

https://www.facebook.com/IranytuCoaching

Skype: iranytuaniko

Ui: Ha vannak Londonban élő barátaid, családtagjaid, ismerőseid, oszd meg velük a blogom a Facebook-on, hogy amíg itt vagyok, tudjak segíteni nekik.