Gyermeki őszinteség

Mikor múlt héten nagyszüleimhez utaztam, a vasútállomáson összefutottam egyik rokonunkkal, aki a kisóvódás csoportjával volt kint vonatokat nézni. Miközben pár szót váltottunk, az egyik kislány hozzám fordult és kedvesen megjegyezte:

„Milyen szép a szád!”

Se többet, se kevesebbet.

Hogy ez milyen jól esett! :) Annyira, hogy elhatároztam, visszamegyek gyereknek – legalábbis a pozitív őszinteségben. És mindenki mást is erre buzdítok!

Neked is volt már konfliktusod?

…vagy talán most is van olyan, akit kerülsz, vagy legszívesebben kerülnél? Vagy aki téged kerül? Akivel a kívántnál több a vitátok? Akivel nem értitek meg egymást? Akivel többször értitek félre egymást, mint ami egy kiegyensúlyozott kapcsolathoz szükséges? Vagy akivel szeretnél jobb kapcsolatot kialakítani, mint amiben most vagytok? Vagy valaki, akit szinte már el is felejtettél, mert valamikor régen úgy összevesztél vele, vagy ő veled, hogy azóta sem tudsz róla?

Ha nincs ilyen, akkor neked birkatürelmed van és nagyon megbocsátó vagy? Nem véletlen a kérdőjel, mert ha egészen őszinte vagy magadhoz, lehet, hogy te is találsz olyan emberi kapcsolatot az életedben, amely talán azért nem lett szorosabb, mert másképp gondolkodtatok a világról és inkább a konfliktusmentes szétválást választottátok. Talán nem is a türelem és a megbocsátás indokolja, hogy nincsenek konfliktusaid, hanem a konfliktuskerülés?

Megoldást keresel?