Hogyan működik a coaching, ha elvesztettem a motivációm? - avagy karrierváltás egy ügyfelem példáján

❓ Miért érezted szükségét, hogy coach-hoz fordulj?
🎙 Tanácstalan voltam a jövőmet és a céljaimat illetően, ezért úgy éreztem, hogy rendet kell rakni valahogy a fejemben, meg kell növelni az önbizalmamat, hogy tovább tudjak lépni, és ne folyton ezeken a dolgokon agyaljak.

❓ Hogyan segített ebben végül a folyamat?
🎙 Minden tekintetben segített a coaching folyamat: megértettem a moivációimat, sikerült megfogalmaznom konkrét célokat és az önbizalmamat is megerősítette. A folyamat után elhittem, hogy nekem sikerülhet bármi, amit kitűzök.

❓ Mi volt az, ami meggyőzött arról, hogy tényleg erre van szükséged?
🎙 Az első beszélgetés után Anikóval éreztem, hogy erre van szükségem, annak ellenére, hogy nem lehettem biztos benne, hogy milyen eredményre számíthatok. Veszíteni valóm nem volt, valamint az is megerősített az elhatározásomban, hogy Anikó kiemelte, hogy minden változás rajtam múlik, ő tanácsot nem fog nekem adni. Én pedig úgy éreztem ennél jobban nem is lehetnék felkészülve a változásra, tehát meg lesz hozzá a kellő akaratom, hogy végigcsináljam és komolyan vegyem.

❓ Mi az, amit nem tudtál volna megtenni, vagy nem ilyen hamar, ha nincs a coaching?
🎙 ❗❗❗Szinte biztos vagyok benne, hogy nem itt lennék most, 4 hónnappal a coaching folyamat vége után. Tulajdonképpen elértem a rövidtávon kitűzött legnagyobb célomat, és nagyon boldog vagyok. ❗❗❗ Meggyőződésem, hogy ha nincs a coaching, akkor rengeteg helyzetben nem lett volna bátorságom nemet mondani, nem lett volna olyan magabiztos a kiállásom. A konkrét cél meghatározása kiemelkedően fontos volt számomra, ugyanis amint az megvolt, minden olyan könnyen és gördülékenyen történt.

❓ Miért ajánlanád a coaching beszélgetést másoknak?
🎙 A coachingot mindenkinek csak ajánlani tudom, akinek kétségei vannak önmagát, a jelenlegi élethelyzetét vagy a jövőjét illetően. Irányt mutat, megerősít az elhatározásaidban, segít felismerni és megismerni a motivációidat és a rejtett érzelmeidet bizonyos témákkal kapcsolatban.

❓ És miért ajánlanál engem, mint coachot másoknak?
🎙 Ha már unod, hogy folyton csak a sötétben tapogatózol, tanácstalan vagy és úgy érzed a helyzeted megoldhatatlan, káoszos, nem találod a helyed az életben, és nem is tudod, hogy hogyan keress kiutat, akkor bátran keresd meg Anikót. Nekem segített, mert nyitott, jó hallgatóság, és minden helyzetben valahogy ösztönösen ráérez arra, hogy mivel tud továbblendíteni a folyamatban. Legyen az egy újságcikk, egy érdekes tanulmány, egy szerepjáték vagy egy feladvány. Nekem segített, légy te is nyitott. :)

❓ Mi esett jól, mit szerettél leginkább a beszélgetésekben - vagy azon kívül a coaching hatásában?
🎙 A beszélgetésekben leginkább azt szerettem, hogy minden egyes alkalommal kicsit megvilágosodtam önmagammal kapcsolatban. Mindig is úgy gondoltam, hogy magas az érzelmi intelligenciám és ismerem önmagam, hiszen sokáig naplót is írtam. A coaching folyamat során azonban rájöttem, hogy még rengeteg meglepő, érdekes és izgalmas dolgot nem tudok magamról. Ezek az apró felfedezések nagyon pozitívan hatottak a hangulatomra minden egyes alkalommal.

❓ Miben javasolnád, hogy változzak, fejlődjek még, a coaching folyamatot tekintve?
🎙 Az ember holtig tanul. :) Természetesen mindig, mindenkinek van hova fejlődnie, ettől van értelme az életnek. Véleményem szerint nagyon jól csinálod a dolgodat, szóval ezt már csak tökéletesíteni lehet. :)

******************************************

Te is szeretnél mindössze pár hét múlva az álom-munkahelyeden kezdeni?

Akkor tedd meg az első lépést most, jelentkezz coaching beszélgetésre: http://bit.ly/Erdekel_a_coaching


(Második kép: Igor Link képe a Pixabay -en.   )

A kérdés, aminek a legjobban örültem – és a nyertes

A coaching során a legfőbb eszköz a kezemben: a kérdés. Úgy is mondhatnám, semmi ördöngösség nincs benne, hiszen kérdezni mindenki tud. :) Tényleg mindenki tud kérdezni?

Mit jelent számomra az önismeret? - és egyéb csemegék

Tegnap írtam arról, hogy 5 bloggertársam is díjazta a blogom a Liebster award-dal. Abból a bejegyzésből kiderül, hogy kik és miért tartottak érdemesnek a díjra és az is, én kiknek adtam tovább.

A díj együtt jár néhány kérdéssel, amelyet az ajándékozó tesz fel a megajándékozottnak. Ma megismerhetitek a nekem szegezett kérdéseket és a válaszaimat, valamint azt is, hogy ti hogyan nyerhettek mindezzel!

Neki segített az Iránytű

Egyik ügyfelem lepett meg tegnap egy tartalmas, összeszedett és kedves visszajelzéssel.
Bár a folyamat során (melyre még nyáron, főként júliusban került sor) és után is többször megköszönte a segítségem, de mindig nagyon jó érzés, ha valaki időt szán arra, hogy le is írja mindazt, amit gondol és tapasztalt.

Egy dolgot kell feltétlenül hozzátennem:
A változás, az eredmény nem jöhetett volna létre Kriszta nélkül. Öröm volt vele dolgozni, mert mindig azt tapasztaltam rajta, hogy ő is a megoldást keresi. Gyorsan is haladtunk és azóta, hogy befejeztük a coaching beszélgetéseket és már "csak" rendszertelenül, levelekben és rövid beszélgetésekben tartjuk a kapcsolatot, azóta is "irányban van".

Köszönöm, Kriszta!

Visszajelzését a referenciák között találjátok:
http://iranytucoaching.blogspot.co.uk/p/referenciak.html

Megbotlottál? Elestél? Akkor örülj!

Hogy miért?

Mert az azt jelenti, hogy te már úton vagy. És ezt sose felejtsd el! Hogy már ráléptél és haladtál rajta. Hogy most tanulsz. És vannak napok, élethelyzetek, pillanatok, amikor már az új éned "győz", de mivel még a tanulás útján vagy, van, amikor még elbotlasz. De ezek a botlások egyre ritkábbak, egyre kisebbek. És az út megmarad.

Most még talán közelebb van az, ahonnan indultál, de azért folyamatosan távolodsz tőle, ami egyben azt is jelenti, hogy közeledsz a cél felé. Ezt soha ne feledd! Próbálj meg egyre kevesebbet hátra tekinteni, hiszen olyankor jönnek a botlások. Mint amikor egy erdei úton mész. Ha nem előre és az útra figyelsz, könnyen megbotolhatsz egy kőben vagy kiálló gyökérben, vagy elcsúszhatsz a lejtőn a száraz avarban. Néha ez csak egy kis lendületvesztés, vagy egyensúlyvesztés, néha éppen hogy csak nem esel orra, néha pedig az esés is előfordulhat. De ha felállsz, megrázod és leporolod magad, akkor újult erővel indulhatsz tovább, előre az úton.

„Ha változást akarsz, állj ki a sorból!”

Kedves olvasóim!

Ma könnyű dolgom van, mert „csak” egy linket hoztam.

Háttérinfóként: tagja vagyok a Facebook-on egy zárt csoportnak, ahol sok olyan ember van, aki maga akar tenni a boldogulásáért és nem elsősorban másoktól várja a segítséget. Ebben a csoportban volt tegnap és ma egy jelentősebb véleményváltás, amelyről egyik társam blogbejegyzést szült, benne az én szavaimmal is. Minden szavával egyetértek!

Ajánlom szeretettel nektek is a bejegyzést és a Biggiedesign többi posztját is. Olvassátok olyan szeretettel, ahogy az enyéimet is szoktátok!  :)

http://biggiedesign.blogspot.hu/2013/08/ha-valtozast-akarsz-allj-ki-sorbol.html

Ezt a képet is tőle hoztam:

Széles Anikó
coach, piac- és közvéleménykutató
 

+36-20-421-1371

aniko.szeles@gmail.com
Skype: iranytuaniko

Milyen munka való nekem? – az álommunkahely

Remélem, hogy elkészült a legalább 30-40 elemet tartalmazó listád. Végül hagytam rá időt bőven, amiért bocsánatot kérek! (Azt kell mondjam, hogy túlvállaltam magam az elmúlt két hétre és egyszerűen nem maradt már agyam a blogbejegyzés elkészítésére.) De remélem, hogy kihasználtad ezt az ajándékba kapott plusz időt és már tökéletesen tisztában vagy vele, hogy mely képességeidet szeretnéd és tudod hasznosítani egy olyan munkában, amelyre igazán vágysz.

No de álljunk meg egy szóra.

Azt tudod, hogy milyen munkára vágysz igazán?

Milyen munka való nekem? - 2: Mi tenne boldoggá?

Ha az előző bejegyzésben feltett utolsó kérdéseim bármelyikére (amelyek arra vonatkoztak, hogy készen állsz-e a változásra) igennel válaszoltál, akkor az út, amelyet magad előtt látsz, alapvetően az alábbiak valamelyike lehet:

-   megláttad, hogy mit tehetsz te magad annak érdekében, hogy a jelenlegi munkahelyeden (újra) jól érezd magad, vagy

-   úgy döntöttél, hogy eljött a váltás ideje.

Ha az előző blogbejegyzésem sok-sok kérdésére adott (magadhoz) őszinte válaszod következtében jutottál el a változtatás gondolatáig, akkor szívből gratulálok neked, mert az azt jelenti, hogy szembe mertél nézni a félelmeiddel! És ezzel egyben ki is húztad a problémád, vagy az előtted álló megoldandó feladat méregfogát.

 

Mit szeretnél?

Ez esetben már látod, láthatod, hogy mi volt a legnagyobb akadálya annak, hogy lépj. A következő lépcsőfok, hogy tudd, mit szeretnél egészen pontosan és konkrétan ahelyett, amiben most vagy.

Ha nem vagy tisztában azzal, hogy mi az, amiben sikereket szeretnél elérni; amivel nyugodt életet teremthetsz magadnak és a családodnak; amit biztos, rendszeres munkaként szívesen végzel; amiben megmutathatod erős, határozott jellemedet, akkor honnan tudod, hogy amibe belevágsz, abban megtalálhatod majd a boldogságodat?

Milyen munka való nekem?

Nem érzed jól magad a munkahelyen? Elkeserít, ha arra gondolsz, hogy azt a munkakört, foglalkozást, amelyet évek óta végzel, még sokáig folytatnod kell? Nem szereted a munkatársaidat és/vagy a főnöködet egyenesen utálod? Egyre inkább nehezedre esik nap mint nap felkelni és bemenni a munkahelyedre? Nehezen alszol el és rémálmokból riadsz éjszaka, mert kilátástalannak érzed az előtted álló napot?

Ha csak egyet is tapasztaltál valaha a fentiek közül, akkor mindez bizonyára az életed egyéb területeire is kihat már. Tehát sürgős megoldásra van szükséged.

A boldogság titka - Indiai mese

Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy titkot őriz egy varázsládában, ami az élet minden területén sikeressé teszi, és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát. Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, még meg is próbálták ellopni a ládát, mind hiába. Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, mert az irigység nem hagyta élni őket. Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett. Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta:
- Uram, én is határtalanul boldog szeretnék lenni, mint te. Megmutatod nekem, hogyan érjem el a boldogságot?
A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt:
- Neked megmutatom a boldoggá válás titkát. Gyere velem és nagyon figyelj: Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát, a szívemben és az eszemben. A nagy titok pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat, amit életed végéig követned kell. 

Van lehetőséged! Van lehetőséged?

Volt egy csoporttársam a coaching tanfolyamon, Judit, akinek sokszor eszembe jut az egyik mondata:

„Valahogy nekem mindig szerencsém volt, mindig jöttek a lehetőségek az életemben.” Néhány példát is hozzátett.

Én is mondhatnék ilyen példákat, hiszen alapvetően én is szerencsésnek érzem magam. Pl.: „Szerencsém volt, mert jött egy lehetőség, hogy kimenjek dolgozni Londonba.”

Vagy: „Szerencsém volt, mert egy olyan tánccsapat része lehettem, amelynek emlékei, kapcsolatai, tapasztalatai még ma is meghatározzák életemet”

Vagy: „Szerencsém volt, mert ugyanazon a munkahelyen végigjárhattam a lehetséges ranglétrát”

De azt például nem mondhatom: „Szerencsém volt, mert itt vagy ott összetalálkoztam a társammal”

Nagyon megmaradt bennem Judit mondata, mert akkorra már a tanfolyamon is sokat tanultam önmagamról, az emberek működéséről , az esélyekről és lehetőségekről és azt válaszoltam Juditnak:

„Szerintem ez pont fordítva van: a lehetőségek mindenkinek jönnek, csak van, aki nem él velük, de te megragadtad őket!”

Elgondolkozott egy kicsit és azt mondta: „Igazad van!”

Azóta magamat és az életemet is nagyon másképp látom: Biztosan csak a szerencsén múlott? Vagy azon, hogy mindig is úgy éreztem, a Jóisten a tenyerén hordoz?

Ez utóbbiban még mindig biztos vagyok, de hiába hordoz a Jóisten a tenyerén, ha én azt nem veszem észre! Ha NEM ÉLEK a megkapott lehetőséggel! Mint egyik kedvenc viccemben az „egyszeri ember”:

Legyél magyar-magyar tolmács!

Van egy már-már legenda, ami időről-időre előkerül a társaságban. 2006-ban 2 nagyon kedves barátommal nyaraltam együtt. Mindannyian a korábban már itt, a blogban is említett Bohém Boogie formációs tánccsapat tagjai voltunk, ők is jól ismerték egymást, jóban voltak, de azért én voltam az összekötő kapocs. Az volt az első közös nyaralásunk, de nagyon jól kijöttünk egymással, pedig voltak kalandjaink az út során.

Ezen a nyaraláson sokszor előléptem magyar-magyar tolmáccsá. Ebből lett mára „legenda”. Ugyanis egy idő után már röhögtünk, amikor ők ketten beszélgettek, próbálták megmagyarázni egymásnak, amit épp gondolnak, szinte vitatkoztak, mikor én közbeszóltam: „Szerintem ugyanazt mondjátok. Móni szerintem ezt úgy érti, hogy …, Peti pedig úgy, hogy…” Elmondtam tartalmilag ugyanazt, amit ők, csak más szavakkal, azaz fordítottam magyarról magyarra, mire ők mindketten helyeseltek, hogy „igen, tényleg így értettem” és rájöttek, hogy tényleg ugyanazt mondták.

Ezen a nyaraláson ez mindennapos volt és azóta is mindig felemlegetjük, valahányszor a táncos társaságban újra magyar-magyar tolmácskodok. Mert erre azóta is szükség van! Ugyan ha nem tenném, akkor sem lennének nagy viták, annál szelídebb a csapat, legfeljebb kellemetlen érzéseket hagyhatna a meg nem értettség. De ha van rá egyszerű ellenszer, miért ne használjuk? Nem igaz? :)

Mióta coacholok, különösen feltűnt, hogy mennyiszer nem ugyanazt értjük szavakon. Alapszavakon is! Néha szükségünk volna magyar-magyar tolmácsra a mindennapjainkban! Mennyi vitát, veszekedést, félreértést, fölösleges szócsatákat spórolhatnánk meg vele! Akarsz te is magyar-magyar tolmács lenni? Nem kell hozzá nyelviskolába járni, csak olvass tovább! :)

Sok munka = eredmény?

A 2013-as tanácsadói konferencián Fodor Valéria előadásában tette fel ugyanezt a kérdést, melyhez egy OECD kutatási eredményt is mellékelt:

Amint látszik, az országonkénti éves munkaórák mennyisége nem függ össze az országok teljesítményével. (Bár a GDP-t sokszor az országok jóllétének mutatójaként emlegetik, a teljesítményt méri – még ha nem is pontosan, – hiszen az a végső felhasználásra szánt termékek és szolgáltatások összességének értéke.)

Országok szintjén tehát egyértelműen kimutatható, hogy a sok munka NEM egyenlő az eredménnyel. És mivel az országok eredménye sok-sok egyéni eredményből tevődik össze, nagy általánosságban elmondható ez az egyéni teljesítményekre is. Egyetértesz?

Mikor láttál utoljára kéményt?

Az elmúlt időszakban több helyről is arra bíztattak, hogy figyeljek a körülöttem lévő világra. Nem, nem ilyen nagy dorgálás módjára, hogy például engedjek el másokat az úton, vagy legyek tekintettel mások érzéseire, vagy hogy ne legyek önző. Mindezekre magam is törekszem – néha több, néha kevesebb sikerrel.

Olyan szempontból hívták fel a figyelmemet erre, hogy vegyem észre a világ apró szépségeit:

• a madárcsicsergést
• a napsütést
• egy szépen kidolgozott erkélyrácsot
• az egyre sarjadó füvet
• a másik mosolyát, örömét
• a horgas orr érdekességét (és semmi esetre sem negatív értelemben!!!)
• a frissen vágott fű illatát
• egy finom levesben rejlő harmóniát
• az elvégzett munka örömét
• az előttem tornyosuló feladatokban rejlő lehetőségeket
• és még hosszan sorolhatnám

Kinek volna több joga panaszra?

Gondolkoztál valaha azon, hogy mi lett volna, ha karok nélkül születsz? Vagy lábak nélkül? Vagy ha egy betegség vagy baleset következtében veszíted el végtagjaid valamelyikét?

Bohém Boogie

Bevallom, nekem volt már eszemben ilyen gondolat. Leginkább akkor, amikor intenzíven táncoltam a Bohém Boogie tánccsapat tagjaként. És leginkább ebben az összefüggésben: „Én nem bírnám ki tánc nélkül!” Aztán általában rögtön meg is állapodtam magammal: hallottam már a kerekesszékes tánccsapatról: akkor is lenne megoldás! Persze nem ugyanaz, de mekkora nagy lehetőség abban az átlagostól eltérő állapotban. Hála Istennek, azóta sem történt velem semmi, ami elvehetné tőlem a tánc örömét. Nekem az élet más területein kell megküzdenem nehézségekkel.

Nick Vujicic-nak se keze, se lába. Így született. Talán hallottál róla, hogy a múlt hét végén Magyarországon járt és több helyen is tartott előadást. Nekem is volt szerencsém jelen lenni az egyiken. Elmesélte, hogy a szülei nagyon szerették és mindig is egyenrangúként kezelték. De amikor bekerült az iskolába, mindenki őt csúfolta. Karokért és lábakért imádkozott. Aztán egy ponton úgy érezte, nem bírja tovább. Véget akart vetni az életének. Bele akarta fojtani magát 15 cm vízbe! Micsoda elkeseredés! Volt már ilyenben részed neked is? Mert lehet, hogy van kezed és lábad, de neked is lehettek, lehetnek kilátástalan időszakok az életedben. Mit szoktál ilyenkor tenni?

Mit tett Nick?

A hóvihar margójára

Azt gondolom, hogy nem szabad szó nélkül elmennem a hétvégi események mellett, mert sok tanulsága van. (Erről a hétvégéről beszélek: 2013. március 14-17-ei hóátfúvásos időjárás.)

Én ugyan szerencsére nem ültem éppen sem kocsiban, sem vonaton, utazni sem terveztem egész hétvégén, így akár az is lehetett volna, hogy meleg szobámból gyönyörködöm a havas kilátásban, csodálkozom a szél erején és esetleg nem is tudok róla, hogy mi történik néhány kilométerre tőlem. De másképp alakult.

Húgomnak városon belül el kellett mennie és az extrém időjárási körülmények közötti vezetésben jártasabb barátunk vitte el. Hazaérve ő mesélte, hogy a város 4 sávos főútján kétoldalt végig kamionok vesztegelnek. Nosza, kimentünk teát osztani, de nem ez a lényeg. A bajba jutottakkal való rövid beszélgetések és a látvány felkeltette az érdeklődésünket. Hazaérve a neten tájékozódtunk ezerrel, hol és mire lenne még szükség, mit tudunk mi tenni. Újabb akcióba is kezdtünk, és nagyon jó érzés volt! De most ez sem lényeges. A lényeg az, hogy azóta is bújom az ezzel kapcsolatos híreket, cikkeket, a Facebookon terjedő megjegyzéseket, blogbejegyzéseket (ez tetszett a legjobban), felhívásokat, köszöneteket, ócsárlásokat – miközben van saját tapasztalatom is, még ha csak minimális is. No meg itthon is szóba kerül a téma.

És körülbelül aszerint, hogy éppen mit olvasok, hallok, ide-oda billeg egy kicsit a véleményem, mint ahogy a mérleg nyelve, mielőtt az egyensúlyi pontba ér. Most már egyensúlyban vagyok, ezért születik ez a bejegyzés most. :)

Neked is volt már konfliktusod?

…vagy talán most is van olyan, akit kerülsz, vagy legszívesebben kerülnél? Vagy aki téged kerül? Akivel a kívántnál több a vitátok? Akivel nem értitek meg egymást? Akivel többször értitek félre egymást, mint ami egy kiegyensúlyozott kapcsolathoz szükséges? Vagy akivel szeretnél jobb kapcsolatot kialakítani, mint amiben most vagytok? Vagy valaki, akit szinte már el is felejtettél, mert valamikor régen úgy összevesztél vele, vagy ő veled, hogy azóta sem tudsz róla?

Ha nincs ilyen, akkor neked birkatürelmed van és nagyon megbocsátó vagy? Nem véletlen a kérdőjel, mert ha egészen őszinte vagy magadhoz, lehet, hogy te is találsz olyan emberi kapcsolatot az életedben, amely talán azért nem lett szorosabb, mert másképp gondolkodtatok a világról és inkább a konfliktusmentes szétválást választottátok. Talán nem is a türelem és a megbocsátás indokolja, hogy nincsenek konfliktusaid, hanem a konfliktuskerülés?

Megoldást keresel?