A boldogság titka - Indiai mese

Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy titkot őriz egy varázsládában, ami az élet minden területén sikeressé teszi, és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát. Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, még meg is próbálták ellopni a ládát, mind hiába. Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, mert az irigység nem hagyta élni őket. Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett. Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta:
- Uram, én is határtalanul boldog szeretnék lenni, mint te. Megmutatod nekem, hogyan érjem el a boldogságot?
A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt:
- Neked megmutatom a boldoggá válás titkát. Gyere velem és nagyon figyelj: Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát, a szívemben és az eszemben. A nagy titok pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat, amit életed végéig követned kell. 

Egy kísérlet szerint csúnyábbnak látjuk magunkat, mint mások minket

A videót, amely mai bejegyzésemet inspirálta, biztosan sokan láttátok már, hiszen közel 55 milliószor nézték már meg a legnagyobb videómegosztón. Én még csak ma kaptam hírt róla.

Gyermeki őszinteség

Mikor múlt héten nagyszüleimhez utaztam, a vasútállomáson összefutottam egyik rokonunkkal, aki a kisóvódás csoportjával volt kint vonatokat nézni. Miközben pár szót váltottunk, az egyik kislány hozzám fordult és kedvesen megjegyezte:

„Milyen szép a szád!”

Se többet, se kevesebbet.

Hogy ez milyen jól esett! :) Annyira, hogy elhatároztam, visszamegyek gyereknek – legalábbis a pozitív őszinteségben. És mindenki mást is erre buzdítok!

Mikor láttál utoljára kéményt?

Az elmúlt időszakban több helyről is arra bíztattak, hogy figyeljek a körülöttem lévő világra. Nem, nem ilyen nagy dorgálás módjára, hogy például engedjek el másokat az úton, vagy legyek tekintettel mások érzéseire, vagy hogy ne legyek önző. Mindezekre magam is törekszem – néha több, néha kevesebb sikerrel.

Olyan szempontból hívták fel a figyelmemet erre, hogy vegyem észre a világ apró szépségeit:

• a madárcsicsergést
• a napsütést
• egy szépen kidolgozott erkélyrácsot
• az egyre sarjadó füvet
• a másik mosolyát, örömét
• a horgas orr érdekességét (és semmi esetre sem negatív értelemben!!!)
• a frissen vágott fű illatát
• egy finom levesben rejlő harmóniát
• az elvégzett munka örömét
• az előttem tornyosuló feladatokban rejlő lehetőségeket
• és még hosszan sorolhatnám