Rólam mondták

"Ami tetszik abban, amit és ahogy csinálsz, hogy soha nem kérdőjelezed meg azt (vagy én nem tapasztaltam ilyet eddig), hogy az, amire valaki vágyik, amit célul tűzött ki, az "jogos-e". Ezt azért emelem ki, mert ezzel volt már egy negatív tapasztalatom."
Hidvéginé Dr Török Mária

2013. április 24., szerda

Kinek volna több joga panaszra?



Gondolkoztál valaha azon, hogy mi lett volna, ha karok nélkül születsz? Vagy lábak nélkül? Vagy ha egy betegség vagy baleset következtében veszíted el végtagjaid valamelyikét?

Bohém Boogie
Bevallom, nekem volt már eszemben ilyen gondolat. Leginkább akkor, amikor intenzíven táncoltam a Bohém Boogie tánccsapat tagjaként. És leginkább ebben az összefüggésben: „Én nem bírnám ki tánc nélkül!” Aztán általában rögtön meg is állapodtam magammal: hallottam már a kerekesszékes tánccsapatról: akkor is lenne megoldás! Persze nem ugyanaz, de mekkora nagy lehetőség abban az átlagostól eltérő állapotban. Hála Istennek, azóta sem történt velem semmi, ami elvehetné tőlem a tánc örömét. Nekem az élet más területein kell megküzdenem nehézségekkel.

Nick Vujicic-nak se keze, se lába. Így született. Talán hallottál róla, hogy a múlt hét végén Magyarországon járt és több helyen is tartott előadást. Nekem is volt szerencsém jelen lenni az egyiken. Elmesélte, hogy a szülei nagyon szerették és mindig is egyenrangúként kezelték. De amikor bekerült az iskolába, mindenki őt csúfolta. Karokért és lábakért imádkozott. Aztán egy ponton úgy érezte, nem bírja tovább. Véget akart vetni az életének. Bele akarta fojtani magát 15 cm vízbe! Micsoda elkeseredés! Volt már ilyenben részed neked is? Mert lehet, hogy van kezed és lábad, de neked is lehettek, lehetnek kilátástalan időszakok az életedben. Mit szoktál ilyenkor tenni?


Mit tett Nick?
 


Hogyan jutott el abból az állapotból a világ egyik legismertebb, de – szerény véleményem szerint – mindenképpen a leghitelesebb motivációs trénerének szerepére, akinek ma már felesége és gyermeke van?

A válasz nagyon egyszerű és olcsó, de megvalósításához és az eredmény eléréséhez kitartásra van szükség és hitre. Nick feltette a kérdést: mi a hit? Meg is válaszolta: „ A láthatatlanban való bizonyosság.” Legelőször arra a hitre van szükséged, ami bizonyossá tesz abban, hogy a kitartásod meghozza gyümölcsét. Ha ezzel a kitartással Nick megoldását választod, azaz minden nap olvasod a Bibliát, ha csak pár percre is, de minden nap, akkor előbb-utóbb a Jóisten megadja neked azt a hitet, ami tőle van. Az ő Szentlelkét. Azt a hitet, amellyel életed minden napján tudhatod: nem vagy egyedül!

Nick és a Biblia - mindig mellette van!
Talán kevesen tudjátok rólam, hogy én vallásos családban nőttem fel. Kicsi gyerekkorom óta jártam templomba, a Fasori Evangélikus gimnáziumban tanultam, közben egyházi kollégiumban laktam. De ahhoz, hogy megtapasztaljam Jézus valódi közelségét, szeretetét, azt a fajta hitet, amit a kitartásom után Isten nekem ajándékozott, ahhoz el kellett mennem Londonba. Gondolhatnátok: könnyű úgy hinni, ha minden rendben van az életedben. De nem volt! Egyedül mentem ki és magányosnak éreztem magam. Akkor nekem az nagy dolog volt, egyfajta válság az életemben. De Isten elhívott. Már akkor elhívott, amikor még csak pakoltam itthon a nagy útra. Mert eltettem magammal a Bibliám és néhány Gyökössy Endre füzetecskét. A Bibliát már elég régóta nem olvastam rendszeresen, a füzetek pedig bár régóta megvoltak, de addig még sosem nyitottam ki őket. Nem tudom, miért tartottam fontosnak eltenni őket. De Isten tudta! Ott Londonban, a nagy magányomban ezeket vettem elő. Emellett eljártam a Londoni Magyar Református Gyülekezetbe, ahol Isten minden vasárnap szólt hozzám. És egyszercsak már meg is hallottam, eljutott a szívemig, tudatomig, lelkemig. Kitartottam ezek mellett. Mert mindezek hatalmas erőt adtak! Megtapasztaltam azt a fajta „bizonyosságot a láthatatlanban”, ami akkor is boldogságban, nyugalomban, erősen tart, ha betörnek hozzánk és elviszik a laptopom meg a fényképezőgépem (megtörtént!) és amelyet soha többé nem szeretnék elveszíteni. Ezért továbbra is olvasom a Bibliát!

És mivel saját magam is megtapasztaltam Isten kegyelmét, ezért értettem, átéltem Nick szavait! Mert elsősorban ő is Isten kegyelméről, a Biblia olvasása, a hit megélése erejéről beszélt. Ezen kívül pedig arról, hogy milyen változást hozhat az életedbe, ha azt neki szenteled.


Próbáltál már valaha elültetni magokat?

Például egy búzamagot vagy babot, mondjuk anno az iskolában? Nick beszélt arról, hogy ha gondozod azokat a magokat, akkor nőni fognak. Ugyanúgy az életünkben a szívünkbe ültetett magok is. A szeretet, a türelem, a boldogság éppúgy, mint a hazugságok, a negatív kritizálás, a bánat, az önsajnálat. Azt már csak én teszem hozzá, hogy amelyiket gondozod, amelyiknek táptalajt adsz, az elnyomja a többit.
Te melyiknek adsz teret, lehetőséget a növekedésre?
Az önsajnálatnak vagy annak, hogy meglásd a nehézségek mögött rejlő célt vagy tanítást?
A türelemnek vagy a meg nem kapott dolgok miatti dühnek, elkeseredettségnek, mások hibáztatásának?
A mások kritizálásának vagy annak, hogy te próbáld meg másképp látni, megérteni őt, másképp viselkedni vele?

Ez a hasonlat, azt gondolom, akkor is segítségedre lehet, ha nem hiszel Jézusban és az ő kegyelmében. A lényege, hogy helyezd át a fókuszt a pozitívumokra, lehetőségekre, arra, amit tudsz, amire képes vagy, amit megtapasztaltál. Ne másoktól várd a saját boldogságod, tégy érte magad! Mindezt ne önző módon, hanem ahogy te is elvárnád másoktól. Ahogy Nick mondta:

„Túl sokan vagyunk, akik arra várunk, hogy a körülmények megváltozzanak, hogy boldogok legyünk. Pedig a boldogság belőlünk fakad.”

Nick előadása 2013. május 3-ig regisztráció után meghallgatható a Mária Rádió honlapján.



Széles Anikó
coach, piac- és közvéleménykutató
 
+36-20-421-1371
aniko.szeles@gmail.com
Skype: iranytuaniko