Megbotlottál? Elestél? Akkor örülj!

Hogy miért?

Mert az azt jelenti, hogy te már úton vagy. És ezt sose felejtsd el! Hogy már ráléptél és haladtál rajta. Hogy most tanulsz. És vannak napok, élethelyzetek, pillanatok, amikor már az új éned "győz", de mivel még a tanulás útján vagy, van, amikor még elbotlasz. De ezek a botlások egyre ritkábbak, egyre kisebbek. És az út megmarad.

Most még talán közelebb van az, ahonnan indultál, de azért folyamatosan távolodsz tőle, ami egyben azt is jelenti, hogy közeledsz a cél felé. Ezt soha ne feledd! Próbálj meg egyre kevesebbet hátra tekinteni, hiszen olyankor jönnek a botlások. Mint amikor egy erdei úton mész. Ha nem előre és az útra figyelsz, könnyen megbotolhatsz egy kőben vagy kiálló gyökérben, vagy elcsúszhatsz a lejtőn a száraz avarban. Néha ez csak egy kis lendületvesztés, vagy egyensúlyvesztés, néha éppen hogy csak nem esel orra, néha pedig az esés is előfordulhat. De ha felállsz, megrázod és leporolod magad, akkor újult erővel indulhatsz tovább, előre az úton.

 

Előbb-utóbb meg fogod tanulni, hogy hogyan védd ki ezeket a lendületvesztéseket, egyensúlyvesztéseket, elcsúszásokat és eséseket. Észre fogod venni a jeleket, hogy most vigyázz, menj lassabban, óvatosabban vagy kapaszkodj meg valamiben, esetleg tégy egy kis kitérőt, mert úgy biztonságosabb. És legfőképpen azt, hogy ne hátra nézz, hanem előre!

Így haladsz majd, egyre több tudással, tapasztalattal és egyre kevesebb hátranézéssel, egyre kevesebb botlással, egyre távolodva a kiindulóponttól és egyre közelebb a cél felé.

Egyszer csak kristálytisztán kirajzolódik előtted a cél, a (hegy)csúcs képe és akkor már eszedbe sem fog jutni hátranézni. Olyan újult energiával, sebességgel rohansz a cél felé, hogy már csak a szemed sarkából veszed észre a kiálló köveket, gyökereket, a csúszós levelek pedig már fel sem tűnnek, nem hogy gondot okoznának. Már kerülőutakat sem keresel, mert ez az energia átvisz minden akadályon. Még ha meg is botlanál, a lendület visz tovább, egyenesen előre. Legfeljebb egy bukfencet csinálsz, hogy elvedd az esés erejét, de már mosolyogva pattansz is föl, hogy minél előbb beérhess a célba.

Aztán célba érve lehet, hogy feltűnik, hogy itt, ezen az utolsó szakaszon is szereztél egy-két apróbb sérülést, fáj a térded, a bokád, vérzik a lábad és a karod, de csak mosolyogsz mindezen, mert FENT VAGY A CSÚCSON! És visszanézve mosolyogsz azon is, aki az út elején voltál. Aki még hátrafelé tekintgetett, aki még nagyokat botladozott, aki még kerülőutakat keresett, aki még alig akart felállni egy-egy esés után és legszívesebben visszafordult volna.

De onnan, fentről, a csúcsról te már tudni fogod, hogy az a sok csetlés-botlás, esés és kerülőút mind-mind szükséges volt, hogy az ott megszerzett tudással és tapasztalattal felvértezve sikerült az utolsó szakaszt szinte szárnyalva tenned meg és felérni oda, ahova vágytál!

És azt is tudni fogod, hogy ez nem lett volna lehetséges, ha nem tudod az első pillanattól fogva, hogy mi a cél, merre van az és nem hiszed, hogy el is tudod érni.

Tehát ha még nem bukdácsolsz, akkor az egyik legfontosabb feladatod, hogy tűzd ki a célt. Keresd meg a térképen, határozd meg a koordinátáit és tájold be. Azaz fogalmazd meg magadban a lehető legpontosabban, legrészletesebben és legtisztábban: én ezt szeretném, én ide tartok. Írd le, fogalmazd meg egyértelműen, mert tudod:
 

ÉS INDULJ EL!

Indulj el akkor is, ha még nem teljesen kristálytiszta, hogy merre van a hegycsúcs, mert lehet, hogy néhány lépés után meglátod. Még ha messze is, haloványan és csak távcsővel, de megláthatod és segíthet megmutatni, hogy jó irányba indultál-e. Még ha meg is tettél néhány lépést a rossz irányba, de máris mennyivel többet tudsz, mintha el sem indultál volna. Így összességében még így is közelebb jutottál a célhoz.

Próbáld ki, indulj el! Még ma!

Széles Anikó
coach, piac- és közvéleménykutató
 

+36-20-421-1371

aniko.szeles@gmail.com
Skype: iranytuaniko