Szó=szó?

Előző bejegyzésemben említettem, hogy mióta coacholok, különösen feltűnt, hogy mennyiszer nem ugyanazt értjük szavakon.

Mondok egy példát. Egyik ügyfelem az első beszélgetésünk elején közölte, hogy szeretne strukturáltabb lenni. Én még eléggé kezdő coach voltam, még nem tudatosult bennem, hogy hiába értem én a szót magát, nem biztos, hogy ugyanarra gondolunk alatta, ezért nem kértem, hogy fejtse ki, mit ért ezalatt. De aztán, ahogy beszélgettünk tovább, kezdtem egyre jobban megismerni, kialakult az az érzésem, hogy nála strukturáltabb embert nem is ismerek. Mit szeretne akkor megtanulni?

Amint felmerült ez a gyanúm, kértem tőle egyfajta definíciót. Bevallom, az eredmény még engem is meglepett. Miközben próbálta megmagyarázni a szó jelentését, ő maga jött rá arra, hogy amit el szeretne érni strukturáltság címszó alatt, az tulajdonképpen vagy lehetetlen vagy megkerülhetetlen. Mennyire másról beszélgettünk azután, mint addig!

Olyannyira nagy meglepetés volt nekem is ez a példa, hogy hiába fordul elő hasonló eset szinte minden coaching beszélgetésben, azok már nem voltak rám ekkora hatással – csak a beszélgetőpartneremre. Mert azóta automatikusan magyarázatot kérek. :)

Sokszor alapszavakon, egyszerű mondatokon is mást és mást értünk, ahányan vagyunk!

De honnan lehet észrevenni…

Legyél magyar-magyar tolmács!

Van egy már-már legenda, ami időről-időre előkerül a társaságban. 2006-ban 2 nagyon kedves barátommal nyaraltam együtt. Mindannyian a korábban már itt, a blogban is említett Bohém Boogie formációs tánccsapat tagjai voltunk, ők is jól ismerték egymást, jóban voltak, de azért én voltam az összekötő kapocs. Az volt az első közös nyaralásunk, de nagyon jól kijöttünk egymással, pedig voltak kalandjaink az út során.

Ezen a nyaraláson sokszor előléptem magyar-magyar tolmáccsá. Ebből lett mára „legenda”. Ugyanis egy idő után már röhögtünk, amikor ők ketten beszélgettek, próbálták megmagyarázni egymásnak, amit épp gondolnak, szinte vitatkoztak, mikor én közbeszóltam: „Szerintem ugyanazt mondjátok. Móni szerintem ezt úgy érti, hogy …, Peti pedig úgy, hogy…” Elmondtam tartalmilag ugyanazt, amit ők, csak más szavakkal, azaz fordítottam magyarról magyarra, mire ők mindketten helyeseltek, hogy „igen, tényleg így értettem” és rájöttek, hogy tényleg ugyanazt mondták.

Ezen a nyaraláson ez mindennapos volt és azóta is mindig felemlegetjük, valahányszor a táncos társaságban újra magyar-magyar tolmácskodok. Mert erre azóta is szükség van! Ugyan ha nem tenném, akkor sem lennének nagy viták, annál szelídebb a csapat, legfeljebb kellemetlen érzéseket hagyhatna a meg nem értettség. De ha van rá egyszerű ellenszer, miért ne használjuk? Nem igaz? :)

Mióta coacholok, különösen feltűnt, hogy mennyiszer nem ugyanazt értjük szavakon. Alapszavakon is! Néha szükségünk volna magyar-magyar tolmácsra a mindennapjainkban! Mennyi vitát, veszekedést, félreértést, fölösleges szócsatákat spórolhatnánk meg vele! Akarsz te is magyar-magyar tolmács lenni? Nem kell hozzá nyelviskolába járni, csak olvass tovább! :)