Így találhatod meg az álommunkahelyed

Nos, készen van a forgatókönyved? Akkor keresned kell egy producert, aki meglátja a fantáziát a filmedben és finanszírozza azt! Azaz egy munkáltatót, aki meglátja, hogy mit nyerhet ő veled és megfizeti a munkád egy jó jövedelemmel.

Nem ismersz jó producereket (munkáltatót, munkahelyet, lehetséges főnököt)?

Vagy egyáltalán nem ismersz producert?

Ismersz ugyan, de nem tudod, hogyan győzhetnéd meg, hogy finanszírozza a filmed?

Ha ismersz is egy-két munkáltatót, munkahelyet, lehetséges főnököt, biztosan létezik még sok másik is, aki szóba jöhet, ezért neked is hasznos lesz a mai bejegyzésem, amely arról szól, hogy hogyan találd meg azokat a cégeket és pozíciókat (akár cégen belül!), amelyeknél az álommunkahelyedre lelhetsz.

A boldogság titka - Indiai mese

Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy titkot őriz egy varázsládában, ami az élet minden területén sikeressé teszi, és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát. Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, még meg is próbálták ellopni a ládát, mind hiába. Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, mert az irigység nem hagyta élni őket. Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett. Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta:
- Uram, én is határtalanul boldog szeretnék lenni, mint te. Megmutatod nekem, hogyan érjem el a boldogságot?
A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt:
- Neked megmutatom a boldoggá válás titkát. Gyere velem és nagyon figyelj: Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát, a szívemben és az eszemben. A nagy titok pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat, amit életed végéig követned kell. 

Egy kísérlet szerint csúnyábbnak látjuk magunkat, mint mások minket

A videót, amely mai bejegyzésemet inspirálta, biztosan sokan láttátok már, hiszen közel 55 milliószor nézték már meg a legnagyobb videómegosztón. Én még csak ma kaptam hírt róla.

Szó=szó?

Előző bejegyzésemben említettem, hogy mióta coacholok, különösen feltűnt, hogy mennyiszer nem ugyanazt értjük szavakon.

Mondok egy példát. Egyik ügyfelem az első beszélgetésünk elején közölte, hogy szeretne strukturáltabb lenni. Én még eléggé kezdő coach voltam, még nem tudatosult bennem, hogy hiába értem én a szót magát, nem biztos, hogy ugyanarra gondolunk alatta, ezért nem kértem, hogy fejtse ki, mit ért ezalatt. De aztán, ahogy beszélgettünk tovább, kezdtem egyre jobban megismerni, kialakult az az érzésem, hogy nála strukturáltabb embert nem is ismerek. Mit szeretne akkor megtanulni?

Amint felmerült ez a gyanúm, kértem tőle egyfajta definíciót. Bevallom, az eredmény még engem is meglepett. Miközben próbálta megmagyarázni a szó jelentését, ő maga jött rá arra, hogy amit el szeretne érni strukturáltság címszó alatt, az tulajdonképpen vagy lehetetlen vagy megkerülhetetlen. Mennyire másról beszélgettünk azután, mint addig!

Olyannyira nagy meglepetés volt nekem is ez a példa, hogy hiába fordul elő hasonló eset szinte minden coaching beszélgetésben, azok már nem voltak rám ekkora hatással – csak a beszélgetőpartneremre. Mert azóta automatikusan magyarázatot kérek. :)

Sokszor alapszavakon, egyszerű mondatokon is mást és mást értünk, ahányan vagyunk!

De honnan lehet észrevenni…

Legyél magyar-magyar tolmács!

Van egy már-már legenda, ami időről-időre előkerül a társaságban. 2006-ban 2 nagyon kedves barátommal nyaraltam együtt. Mindannyian a korábban már itt, a blogban is említett Bohém Boogie formációs tánccsapat tagjai voltunk, ők is jól ismerték egymást, jóban voltak, de azért én voltam az összekötő kapocs. Az volt az első közös nyaralásunk, de nagyon jól kijöttünk egymással, pedig voltak kalandjaink az út során.

Ezen a nyaraláson sokszor előléptem magyar-magyar tolmáccsá. Ebből lett mára „legenda”. Ugyanis egy idő után már röhögtünk, amikor ők ketten beszélgettek, próbálták megmagyarázni egymásnak, amit épp gondolnak, szinte vitatkoztak, mikor én közbeszóltam: „Szerintem ugyanazt mondjátok. Móni szerintem ezt úgy érti, hogy …, Peti pedig úgy, hogy…” Elmondtam tartalmilag ugyanazt, amit ők, csak más szavakkal, azaz fordítottam magyarról magyarra, mire ők mindketten helyeseltek, hogy „igen, tényleg így értettem” és rájöttek, hogy tényleg ugyanazt mondták.

Ezen a nyaraláson ez mindennapos volt és azóta is mindig felemlegetjük, valahányszor a táncos társaságban újra magyar-magyar tolmácskodok. Mert erre azóta is szükség van! Ugyan ha nem tenném, akkor sem lennének nagy viták, annál szelídebb a csapat, legfeljebb kellemetlen érzéseket hagyhatna a meg nem értettség. De ha van rá egyszerű ellenszer, miért ne használjuk? Nem igaz? :)

Mióta coacholok, különösen feltűnt, hogy mennyiszer nem ugyanazt értjük szavakon. Alapszavakon is! Néha szükségünk volna magyar-magyar tolmácsra a mindennapjainkban! Mennyi vitát, veszekedést, félreértést, fölösleges szócsatákat spórolhatnánk meg vele! Akarsz te is magyar-magyar tolmács lenni? Nem kell hozzá nyelviskolába járni, csak olvass tovább! :)

Szabadság, teljesség, önkifejezés... – Mi ez?

Tegnap volt a tánc világnapja.

Bemutatkozómban említettem, hogy nagyon szeretek táncolni. Fennállása alatt (6 évig) tagja voltam a Bohém Boogie formációs tánccsapatnak. Gyönyörű évek voltak. Sok-sok oka volt ennek, de ahogy – készülve erre a bejegyzésre – olvasgattam a tánccal kapcsolatos idézeteket, rájöttem, hogy a tánc maga az élet.