Közös gyökereim Weöres Sándorral

Ma 100 éve született ismert költőnk, többek között a „Bóbita Bóbita táncol” („A tündér” címmel) és sok más gyermekvers szerzője. Bár születési helyeként mindenütt Szombathely olvasható, oda csak megszületni ment a kórházba, de szülőfaluja Csönge volt, a kicsi, de annál jobban szeretett kisközség Kemenesalján, Vas megyében.

Az a Csönge, amiről ő maga fogalmazza: „E tájékhoz minden idegszálammal hozzáfortam... innen viszek mindent a verseimbe, szín-, alak, vonal és főleg hanghatásokat."

Az a Csönge, amely egyben az én édesanyám, nagynénéim, nagyszüleim és sok más rokonom szülőfaluja is. Nagypapám tegnap este is saját élményeket mesélt a költőről, akit a faluban csak Cina néven emlegettek / emlegetnek.

Abban a faluban, ahol valaha magam is nyaraltam és máig ott élő rokonaimhoz évente ellátogatunk néhányszor. Abban a faluban, amely a költő 100. születésnapján, 2013. június 23-án az ország közepévé vált – legalábbis mi, a 100. évfordulón ott ünneplők így éreztük. Engedjétek meg, hogy ebben a bejegyzésemben a mai napi benyomásaimat, élményeimet örökítsem meg. (Ígérem, előző bejegyzésem folytatása sem marad el!)


Megelevenedett az életem

Különleges élményeim egyike már a megérkezéshez kötődik, melyhez az evangélikus templom és istentisztelet adta a hátteret. Már a parkolóban ismerőssel találkoztunk, nagynénémék acsádi (Vas megye) lelkészével, akivel ugyanabba a gimnáziumba jártunk sok évvel ezelőtt Budapesten. Amikor bementünk, nagy örömmel köszöntöttem Vali nénit, aki a budapesti kollégiumban volt nevelőtanárom, (nem mellesleg nagymamám gyerekkori barátnője és Fabiny Tamás evangélikus püspökünk anyukája). A mögöttük lévő sorban tatai (Komárom-Esztergom megye) gyülekezetünk tagjai ültek, közben Csöngén élő rokonaimat pillantottam meg az ablakból és köszöntöttem a helyi lelkészt, akit gyerekkorom őrimagyarósdi (szintén Vas megye) táboraiból ismerek.

Természetesen van összekötő kapocs ezek között az emberek között – Weöres Sándorral egyetemben: evangélikus vallásunk. Tehát abszolút logikusan megmagyarázható, érthető, miért kerültünk pont ezen a napon mindannyian egy helyre. Mégis, az élmény, az érzés még most is megborzongat, hogy körbenézve, ezeket az embereket látva megelevenedik életem szinte minden fontos, de különböző helyszínekhez kötődő szakasza.

Az előadók a Weöres Sándor és Károlyi Amy emlékháznál Csöngén

Gyermekkori gyökerek

Mind az istentisztelet, mind az azt követő ünnepségsorozat központi témája természetesen Weöres Sándor erős kötődése volt Csöngéhez. Sok-sok idézet, néhány saját élmény segített megérteni azt, hogy mit tettek hozzá a költő faluhoz kötődő élményei, emlékei a verseihez. Miközben ezeket hallgattam, rájöttem, hogy én is patrióta vagyok. Legyen szó akár Tatáról, ahol gyerekkorom nagy részét töltöttem (5-14 éves koromig), akár Magyarországról, bármennyit utazok, bármennyi szépet látok, hazatérve mindig visszatér az a gyermeki felszabadultság és öröm, amely a helyekhez köthető mérhetetlen szeretet alapja is. Az az öröm és szeretet, amelyet szüleim szeretete, a biztonságot adó családi légkör táplált. Az az öröm, amelyet Weörös Sándor így fogalmazott egyik barátjának, Amerikából hazatérve: "Tudod, az azért nem Csönge." :)

A saját bőrömön tapasztaltam a sok-sok különböző helyről odakerült ismerősömet látva és Weöres Sándor verseit, visszaemlékezéseit, leveleit hallgatva, hogy mindaz, ami most vagyok, az már gyerekkoromban is mind-mind bennem volt és szükséges ahhoz, hogy ma azt adhassam magamból, amit adok. Remélem, hogy mindez nem csak öncélú írogatás, hanem van legalább egy ember, akinek írásaimmal reményt, irányt vagy megerősítést adok.

Köszönöm, hogy olvassátok!

Széles Anikó
coach, piac- és közvéleménykutató

+36-20-421-13-71
aniko.szeles@gmail.com
Skype: iranytuaniko