Rólam mondták

"Ami tetszik abban, amit és ahogy csinálsz, hogy soha nem kérdőjelezed meg azt (vagy én nem tapasztaltam ilyet eddig), hogy az, amire valaki vágyik, amit célul tűzött ki, az "jogos-e". Ezt azért emelem ki, mert ezzel volt már egy negatív tapasztalatom."
Hidvéginé Dr Török Mária

2014. április 30., szerda

Neked van rá szemed?



Ma megakadt a szemem egy bejegyzésen a Facebook üzenőfalamon:
Kép forrása itt

„A terv a következő: elárasztjuk a Facebookot Disney képekkel, hátha egy napra elűzzük a sok negatív posztot.”… stb., stb.


Elgondolkoztam: sok negatív posztot? De hát én alig kapok negatív posztokat. Lázasan kutattam az emlékeim között, milyen negatív posztokról is beszélhetnek? No persze, a választás környékén én sem úsztam meg a „dögöljön meg a szomszéd tehene” típusú megnyilvánulásokat, de mikor volt az már! Más meg nem jut eszembe.

Hamar leesett:

Minden (újra)kezdet nehéz?



Fél éve már, hogy arról írtam nektek, újra kimentem Londonba, sok-sok tervvel. Ígértem sok blogbejegyzést, Facebook posztot, új honlapot. Aztán jól eltűntem… Ezért most bocsánatot kérek! Hiába kérdeztetek többen is, híreket csak az anikolondonban blogomban olvashattatok. (Persze ott is van olyan, amely akár ide is átkerülhetne, mint például a szülinapomról szóló. Olvastad?)
Természetesen ennek is megvan a magyarázata. Nagyon egyszerű: elszámoltam magam. Vagy úgy is mondhatom, naiv voltam. Ha még jobban szeretném ostorozni magam, akkor azt is mondhatnám, nem ismerem eléggé magam. De miért tenném? Miért akarnám a negatívumokat kiemelni? Amikor azt is mondhatnám: más feladatokat szánt nekem erre az időre a Jóisten. Azt is kiemelhetném, hogy mi volt az, amire nem számítottam, de megkaptam. És ezt meg is teszem!

Kaptam ismét életrevaló élményeket. Fantasztikus új ismeretségeket, azt is mondhatom, barátokat. Megerősödött hitet. Riport-lehetőségeket. (Katt ide és ide, hogy meghallgasd őket.) Kaptam coaching ügyfeleket és érdeklődőket odakint is. Továbbképzési lehetőségeket. Fejlődési lehetőségeket. Sok-sok tanulást. Rengeteget tanultam. Magamról, a coachingról és arról is, hogyan tudom a lehető legjobban átadni nektek mindazt, amit tudok.

Hatalmas tettvágy égett bennem, mielőtt hazajöttem. Mert igen, már újra itthon vagyok! :) Olyan akarás, görcsösség, „nem-tudok-a-fenekemen-ülni-és-várni-hogy-végre-újra-100%-ig-a-coachingra-koncentrálhassak”-érzés, hogy egy aranyos kis betegség(/állapot?) miatt