Csak másfél percet

Csütörtöktől rendesen lehűlt az idő, jó ha nap közben felkúszik 10 fokig a hőmérő higanyszála, viszont a fűtésünket még mindig nem sikerült megjavítani. Jelenleg 17 fokkal kell beérnem.
A 2 napja száradó ruháim még mindig kissé nedvesek, amely fokozza a hatást, így hát cselekednem kell: vasalok. :)

Ez kitűnő alkalom arra is, hogy a nap közben kapott előadás anyagot meghallgassam. Hát régen volt már valami ilyen erős hatással rám. Még biztosan sokszor előveszem és megosztom veletek is.

Tartozom egy(néhány) vallomással

Hol is kezdjem? Régóta nem olvashattatok tőlem új bejegyzést, a hozott anyag is ritka volt. Ennek életem egy nagy változása volt az oka: újra kijöttem Londonba. De nem, nem kell megijedni, nem hagyom ott sem a coaching szakmát, sem Magyarországot, sem Tatát. Csak épp az út egy kis vargabetűt ír.

Olvashattátok itt a blogon (pl. ITT és ITT), hogy éltem már itt egyszer. Sok-sok élménnyel, tudással, felismeréssel tértem haza, úgy gondoltam, örökre. De az élet közbeszólt. Jött egy lehetőség, hogy visszajöjjek dolgozni ugyanoda, ahol korábban is. És kisebb-nagyobb mérlegelés után úgy döntöttem, ez az út beleillik a hosszútávú terveimbe.

Visszalépés vagy előrelépés?

Neki segített az Iránytű

Egyik ügyfelem lepett meg tegnap egy tartalmas, összeszedett és kedves visszajelzéssel.
Bár a folyamat során (melyre még nyáron, főként júliusban került sor) és után is többször megköszönte a segítségem, de mindig nagyon jó érzés, ha valaki időt szán arra, hogy le is írja mindazt, amit gondol és tapasztalt.

Egy dolgot kell feltétlenül hozzátennem:
A változás, az eredmény nem jöhetett volna létre Kriszta nélkül. Öröm volt vele dolgozni, mert mindig azt tapasztaltam rajta, hogy ő is a megoldást keresi. Gyorsan is haladtunk és azóta, hogy befejeztük a coaching beszélgetéseket és már "csak" rendszertelenül, levelekben és rövid beszélgetésekben tartjuk a kapcsolatot, azóta is "irányban van".

Köszönöm, Kriszta!

Visszajelzését a referenciák között találjátok:
http://iranytucoaching.blogspot.co.uk/p/referenciak.html

Megbotlottál? Elestél? Akkor örülj!

Hogy miért?

Mert az azt jelenti, hogy te már úton vagy. És ezt sose felejtsd el! Hogy már ráléptél és haladtál rajta. Hogy most tanulsz. És vannak napok, élethelyzetek, pillanatok, amikor már az új éned "győz", de mivel még a tanulás útján vagy, van, amikor még elbotlasz. De ezek a botlások egyre ritkábbak, egyre kisebbek. És az út megmarad.

Most még talán közelebb van az, ahonnan indultál, de azért folyamatosan távolodsz tőle, ami egyben azt is jelenti, hogy közeledsz a cél felé. Ezt soha ne feledd! Próbálj meg egyre kevesebbet hátra tekinteni, hiszen olyankor jönnek a botlások. Mint amikor egy erdei úton mész. Ha nem előre és az útra figyelsz, könnyen megbotolhatsz egy kőben vagy kiálló gyökérben, vagy elcsúszhatsz a lejtőn a száraz avarban. Néha ez csak egy kis lendületvesztés, vagy egyensúlyvesztés, néha éppen hogy csak nem esel orra, néha pedig az esés is előfordulhat. De ha felállsz, megrázod és leporolod magad, akkor újult erővel indulhatsz tovább, előre az úton.