Mikor múlt
héten nagyszüleimhez utaztam, a vasútállomáson összefutottam egyik rokonunkkal,
aki a kisóvódás csoportjával volt kint vonatokat nézni. Miközben pár szót
váltottunk, az egyik kislány hozzám fordult és kedvesen megjegyezte:
„Milyen szép a szád!”
Se többet,
se kevesebbet.
Hogy ez
milyen jól esett! :) Annyira, hogy elhatároztam, visszamegyek gyereknek –
legalábbis a pozitív őszinteségben. És mindenki mást is erre buzdítok!
