Rólam mondták

"Ami tetszik abban, amit és ahogy csinálsz, hogy soha nem kérdőjelezed meg azt (vagy én nem tapasztaltam ilyet eddig), hogy az, amire valaki vágyik, amit célul tűzött ki, az "jogos-e". Ezt azért emelem ki, mert ezzel volt már egy negatív tapasztalatom."
Hidvéginé Dr Török Mária

2013. március 29., péntek

A halál szele - avagy hogyan működik a coaching



Tegnap igen érdekes kérdést, illetve kérdéssorozatot kaptam chat-en egyik barátomtól. Ebből indultunk ki: Mit tud kezdeni a coaching, illetve én, mint coach azzal, aki azt a hírt kapta a minap, hogy gyógyíthatatlan beteg és 3 hónapja van még hátra?

 Úgy döntöttem, egy-az-egyben közzé teszem a beszélgetésünket, névtelenül, de természetesen az Ő engedélyével.


(Az egyszerűség kedvéért őt egy nagy „A” betűvel jelölöm. Csak mert az az ABC első betűje. :) Meghagytam azokat a rövidítéseket, chat-beli szlenget is, amely így helyesírási hibákat okoz. Elnézést kérek azoktól, akiknek ez bántja a szemét! (A sokszor előbukkanó „c.” rövidítés pedig természetesen coaching-ot, esetleg coach-ot takar.)
Egyetlen dolgon változtattam: a sorrenden néha, hogy a kérdés és az arra adott válasz egymás után legyenek, mert ugyebár az írásos chat-ben a párhuzamos gépelések miatt az néha elcsúszik.

„A”: no igen csak van egy csomó olyan dolog az életben, ami probléma, de sem kócsinggal, sem anélkül nem tudsz rajta segíteni
és nem csak azokra a dolgokra gondolok ahol az adott emberen kívül álló tényezők miatt nem oldható meg az adott feladat
én: mondasz pl-t?
 ”A”: a legszemetebb példa ami most eszembe jut: adott egy gyógyíthatatlan beteg, akinek aszondják, van még 3 hónapja, de ő még élne pár évet...
mit tudsz kezdeni kócsként egy ilyen szituval?
(nemrég halt meg egy volt kollégám, 28 éves volt, ez adta az apropót hogy ilyesmin kicsit elgondolkodjak)
milyen felismerés vagy belenyugvás hozható ki ebből?
 én: olyan, amivel az utolsó 3 hónapját nem kesergéssel, a világtól való elvonulással, mindenki utálatával, stb. tölti
bár jó eséllyel aki így állna hozzá, az nem fog bejönni coachingra
”A”: mondjuk nem így áll hozzá hanem bemegy kócsingra
próbáltam beleképzelni magamat a srác szitujába és valahogy fogalmam sem volt róla, hogy én mit és hogyan reagálnék ugyanabban a helyzetben
én: természetesen nem vagyok orvos, így nem tudnám kigyógyítani a betegségből
 ”A”:  persze hogy nem tudod kigyógyítani
épp ezért érdekes, hogy hogyan lehet anélkül segíteni
én: de ha egy ilyen bejön hozzám coachingra, akkor azt is fogja tudni, hogy mit szeretne még abban a 3 hónapban elérni és én pedig abban biztosan tudok segíteni neki, hogy úgymond az élettel betelve távozhasson - ha a Jósiten tényleg úgy dönt, hogy annyi az ő földi ideje
másrészt amikor egy ilyen hírt hallasz önmagadra vonatkozóan és nem a kesergő, beletörődő típusba tartozol, akkor biztos, hogy azonnal és végérvényesen másképp kezdesz el gondolkozni az életről
 ”A”: na ez tutira igaz
hogyan éred el, hogy belenyugodjon abba, hogy azt az életet, ami még előtte lenne, már nem fogja megélni... nem lesz felesége, gyerekei, stb...
milyen célokat tudsz elé állítani, amikért ilyen szituban még érdemes bármit csinálni?
persze el lehet kezdeni kipróbálni olyan dolgokat, amiket addig soha nem mertem volna... de nem mindenki ilyen
én: igyekszem megértetni vele pl., hogy ne azon keseregjen, amit már nem érhet el. Hogy hogyan, azt nem tudom megmondani, mert az attól függ, hogy ő milyen. miket mond, miket tesz, miről beszél, mit szeretne, mi a fontos neki, stb. és ez mindenkinél nagyon-nagyon más.
hogy mi lesz egy ilyen beszélgetés menete és vége azt sohasem tudom előre
és az, hogy milyen célokat "állítok elé", azt sem tudom előre soha. ez a lényege a coachingnak, hogy a megoldás az ügyfélből jön. igazán az övé. ezért tud aztán az ülésről kilépve is azonosulni vele.
persze lehetnek és vannak is ötleteim, de mit érek azzal, ha bármit is tanácsolok neki, de őtőle olyan messze áll az az ötlet, mint Makó Jeruzsálemtől? Akkor úgysem fog vele semmit sem kezdeni
 ”A”: vágom
rák lelki feldolgozása
Mit tennél, ha kiderül: 3 hónapod van már csak?*
én: én azt tudom tenni és az a feladatom, hogy kitaláljam, illetve kitaláltassam vele az ő célját. ha 3 hónapra, akkor 3 hónapra
lehet, hogy nem olyan dolgokat kell elkezdenie kipróbálni, amit előtte sosem mert volna, hanem kiválasztani a legfontosabb 3-at, 5-öt, 10-et azok közül, amit addig csinált és CSAK azzal foglalkozni
lehet, hogy ő akkor fogja úgy érezni, majd amikor eljön a pillanat, hogy menni kell, hogy ő mindent megtett, amit megtehetett - legalább abban a 3 hónapban
de lehet, hogy akkor veti bele magát az életbe
1000 féle megoldás lehet
 a lényeg, hogy a megoldás 1000%-ban az övé legyen és ebben tud segíteni a coach
 ”A”: azt hiszem egyre jobban kezdem érteni ezt a kócsolásos szemléletmódot amit oktatnak nektek...
én: :) amúgy szerintem nagyon-nagyon jó az, hogy egy ilyen esemény, ami mást érint, gondolkodásra késztet téged, mert akkor te is elkezdhetsz másképp nézni a saját életedre
és pl. ebben is rettentő sokat tud segíteni egy coach, hogy helyre tedd magadban, hogy mi az, ami igazán fontos NEKED, az életben és hogyan tudsz olyan életet élni, amivel egyensúlyt teremtesz önmagadban ehhez
és ezért nagyon-nagyon jó, hogy az ő hatására benned most merült föl ez a kérdés: "én mit tennék?"
mert neked még van időd - nem tudni mennyi, de van. és sosem lehet tudni, mert lehet - ne adj' Isten, de lehet! - hogy kevesebb, mint neki
 ”A”: az lenne jó ha válaszolni is tudtam volna a kérdésre
én: ha már a kérdés felmerült, előbb-utóbb megleled a választ is, ha kitartóan keresed és ha a válasz megvan, akkor el is kezdhetsz aszerint cselekedni
no és itt van az egyik legérdekesebb dolog a c-ban, amit úgy hívnak, a c. paradoxona:
a c. leginkább azoknak tud segíteni, akik maguk is meglelnék a választ a kérdéseikre, a megoldást a problémáikra vagy az utakat a vágyaikhoz, csak éppen a c. segítségével sokkal előbb lelik meg
 ”A”: nem keresem kitartóan.... annál én jobban tartok a témától
valószínűleg ezért is rúgott rajtam ekkorát a dolog
én: igen, sokszor félünk szembenézni az ilyen dolgokkal, pedig a megtalált válasz eszméletlenül felszabadító lehet és rengeteg energiát adhat
”A”: háát.. vannak olyan témák amikhez nagyon begyepesedett módon tudok hozzáállni.. ez is ilyen :)
én: ez teljesen normális.
az emberek 99%-a inkább a homokba dugja a fejét olyan dolgok kapcsán, amely érinthetné őt, de még nem érinti. és ez teljesen normális. kész idegroncsok lennénk, ha mindenért aggódnánk, ami bekövetkezhet
 ”A”: a kérdés inkább az, hogy hogy lehet ezt kezelni... egyrészt ha benne vagy, ha neked mondják, hogy lassan lekapcsolják a villanyt, másrészt a közvetlen környezet, a család mit tud ezzel kezdeni, ők hogyan tudják feldolgozni
én: no itt oda jutunk, amit az előbb írtam: milyen okod van arra vagy miért hasznos neked az, hogy már most tudd a választ egy ilyen kérdésre, amikor lehet, hogy veled soha senki nem fog közölni semmi ilyesmit?
”A”: pl mert ha van akármilyen (akár fals akár nem) elképzelésem hogy én mit reagálnék, akkor talán tudok segíteni olyasvalakinek akinek éppen erre van szüksége mert ő még semmilyen szinten nincs felkészülve egy ilyen helyzetnek a kezelésére?
más hasznát nem tudom elképzelni a dolognak
én: és mi az okod arra, hogy fel legyél készülve egy ilyen segítő szerepre (az akár fals, akár nem elképzeléseiddel)?
”A”: mert lehet, hogy olyan helyzetbe kerülök, ahol hasznát veszem?
vagy mert ha van egy előre elkészített "konzerv" válasz a kérdésre akkor már nem fog ott motoszkálni a fejemben a kérdés?
(nem tudom, csak kérdezem)
én: én sem tudom
de ha még sokáig "beszélgetünk", akkor ki tudjuk deríteni :)
százalékosan mennyi esélye van annak, hogy olyan helyzetbe kerülj, ahol hasznát veheted?
”A”: halvány fogalmam sincs. remélhetőleg kereken nulla
én: és mi a jó neked abban, hogy egy olyan dologra tudd a választ, amire közel 0% az esélye annak, hogy tudnod kell a választ? :)
”A”: visszakérdezek: jó nekem ha tudom a választ?
én: ha érdekel, személyesen, tényleges c. körülmények között foglalkozhatunk vele - és akkor már nem biztos, hogy csak kérdeznék, ehhez szerintem néhány játékos feladat sokkal jobb eszköz lehet
a „vicc” még az, h. a c-ban nem biztos, hogy erre fogsz választ kapni, még ha ebből indulunk is ki, de az garantált, hogy amire választ kapsz, azzal elégedett leszel :)
mert pl. lehet, hogy menet közben az derül ki, hogy a fő kérdés nem is ez, hanem valami más, és ha ez kiderül, és arra találsz választ magadban, akkor az lesz az igazi felismerés és változást indító "löket"
 ”A”: vannak más kérdések amik jobban foglalkoztatnak... ha leülünk beszélgetni vagy kócsolni, akkor valószínűleg nem ez lesz az első témánk... azért dobtam fel, mert érdekelt, hogy kócsként hogyan állsz az ilyen témához
én: :) értem és meg is értem - bár fogadni mernék, hogy ha erről beszélnénk, az összes többi téma, ami sokkal jobban foglalkoztat is szóba kerülne, de ez nem azt jelenti, hogy azt szeretném, hogy erről beszéljünk!
 ”A”: és hogy ez a fajta szemléletmód mit kezd vele. Te mondtad hogy dobjak föl olyan témát amivel sztem nem tud mit kezdeni... most már jobban látom hogy egyáltalán hogyan kezel egy-egy kérdést...
én: nagyon-nagyon köszönöm a kérdéseidet!!!
kérdezném is, hogy ezt a beszélgetést felhasználhatom mint alapanyagot egy blogtémához? akár idézetekkel is, természetesen név nélkül
”A”: bátran használd fel :)


Hát felhasználtam. :) Remélem, hogy másnak is segítettem ezzel egy kicsit belelátni a coaching működésébe, szemléletébe, az azzal elérhető eredményekbe. Kérdéseket szívesen látok akár a megjegyzések között, akár e-malben, telefonon.



Széles Anikó
coach, piac- és közvéleménykutató
 
+36-20-421-1371
aniko.szeles@gmail.com
Skype: iranytuaniko


*Kép forrása: www.freedigitalphotos.net Készítette: Michelle Meiklejohn