Facebook
olvasóim már tudják, hogy pénteken és szombaton egyik kedves barátnőm és társai
tréning vizsgáján vettem részt, mint alany. Úgy tudtam, konfliktuskezelés lesz
a téma, de az csak az egyik rész volt, ezen kívül kommunikáció, esélyegyenlőség,
és bizalom témakörben is sok érdekes
szituációs játékot játszottunk, új ismereteket, élményeket szereztünk.
Fantasztikusan
jól éreztem magam és rengeteg olyan ismeretet, benyomást, élményt hoztam,
amelyet szeretnék veletek is megosztani lassanként, itt a blogban.
Még
egyetemista koromban vettem részt egy hasonló két napos tréningen, ahol először
találkoztam azzal a feladattal, amikor párban
dolgozva az egyik vezeti a csukott szemű másikat úgy 5 percig, majd
cserélnek. A bizalomról szól ez a kis gyakorlat.
Azóta
sok-sok hasonlót csináltam – ezt is a táncórákon,
a tánccsapatban,
tánc közben. Hol a fiú, hol a lány szeme volt csukva. Imádtam! Annyira élveztem teljességgel rábízni magam a másikra.
Sokat tanultam ezekből a gyakorlatokból, nem is annyira a bizalomról, mint
inkább a követésről a táncban. A fiúk sokszor mondták egy-egy buliban, hogy azt
érzik, kiolvasom a szemükből a következő figurát. Azt hiszem, így is volt.:) De
ezt a képességemet veszítettem el, amikor csukva volt a szemem. Így nem
indultam egy töredékpillanattal sem előbb, mint ahogy ők jelt adtak a kezükkel.
De mennyire más élményt adott csukott szemmel a tánc! Pár ujj érintéséből
tudni, hogy merre indulj, mit lépj, vagy épp mikor állj bele egy mozdulatba. Rábízni magad totálisan a másikra.
