Van egy
már-már legenda, ami időről-időre előkerül a társaságban. 2006-ban 2 nagyon
kedves barátommal nyaraltam együtt. Mindannyian a korábban már itt, a blogban
is említett Bohém Boogie formációs tánccsapat tagjai voltunk, ők is jól
ismerték egymást, jóban voltak, de azért én voltam az összekötő kapocs. Az volt
az első közös nyaralásunk, de nagyon jól kijöttünk egymással, pedig voltak
kalandjaink az út során.
Ezen a nyaraláson
sokszor előléptem magyar-magyar
tolmáccsá. Ebből lett mára „legenda”. Ugyanis egy idő után már röhögtünk, amikor
ők ketten beszélgettek, próbálták megmagyarázni egymásnak, amit épp gondolnak,
szinte vitatkoztak, mikor én közbeszóltam: „Szerintem ugyanazt mondjátok. Móni
szerintem ezt úgy érti, hogy …, Peti pedig úgy, hogy…” Elmondtam tartalmilag ugyanazt,
amit ők, csak más szavakkal, azaz fordítottam magyarról magyarra, mire ők
mindketten helyeseltek, hogy „igen, tényleg így értettem” és rájöttek, hogy
tényleg ugyanazt mondták.
Ezen a nyaraláson
ez mindennapos volt és azóta is mindig felemlegetjük, valahányszor a táncos
társaságban újra magyar-magyar tolmácskodok. Mert erre azóta is szükség van! Ugyan ha nem tenném, akkor sem lennének
nagy viták, annál szelídebb a csapat, legfeljebb kellemetlen érzéseket hagyhatna
a meg nem értettség. De ha van rá egyszerű ellenszer, miért ne használjuk? Nem
igaz? :)
Mióta
coacholok, különösen feltűnt, hogy mennyiszer
nem ugyanazt értjük szavakon. Alapszavakon is! Néha szükségünk volna
magyar-magyar tolmácsra a
mindennapjainkban! Mennyi vitát, veszekedést, félreértést, fölösleges
szócsatákat spórolhatnánk meg vele! Akarsz te is magyar-magyar tolmács lenni? Nem kell hozzá nyelviskolába járni, csak olvass tovább! :)