Szó=szó?

Előző bejegyzésemben említettem, hogy mióta coacholok, különösen feltűnt, hogy mennyiszer nem ugyanazt értjük szavakon.

Mondok egy példát. Egyik ügyfelem az első beszélgetésünk elején közölte, hogy szeretne strukturáltabb lenni. Én még eléggé kezdő coach voltam, még nem tudatosult bennem, hogy hiába értem én a szót magát, nem biztos, hogy ugyanarra gondolunk alatta, ezért nem kértem, hogy fejtse ki, mit ért ezalatt. De aztán, ahogy beszélgettünk tovább, kezdtem egyre jobban megismerni, kialakult az az érzésem, hogy nála strukturáltabb embert nem is ismerek. Mit szeretne akkor megtanulni?

Amint felmerült ez a gyanúm, kértem tőle egyfajta definíciót. Bevallom, az eredmény még engem is meglepett. Miközben próbálta megmagyarázni a szó jelentését, ő maga jött rá arra, hogy amit el szeretne érni strukturáltság címszó alatt, az tulajdonképpen vagy lehetetlen vagy megkerülhetetlen. Mennyire másról beszélgettünk azután, mint addig!

Olyannyira nagy meglepetés volt nekem is ez a példa, hogy hiába fordul elő hasonló eset szinte minden coaching beszélgetésben, azok már nem voltak rám ekkora hatással – csak a beszélgetőpartneremre. Mert azóta automatikusan magyarázatot kérek. :)

Sokszor alapszavakon, egyszerű mondatokon is mást és mást értünk, ahányan vagyunk!

De honnan lehet észrevenni…

… hogy magyar-magyar tolmácsra lenne szükségünk? (Ld. előző blogbejegyzésemet.)

Nagyon egyszerű: ha nem értjük meg a másikat, vagy ha ő nem ért meg minket. Ha látjuk, értjük, halljuk, hogy ugyanarról beszélünk, ő mégis azt hiszi, hogy ellentmondunk neki. Ha vita van kialakulóban. Ha számunkra érthetetlen módon a másikat heves érzelmek öntik el. Ha nem értjük, hogy a másik miért állítja azt, amit.

Egyszóval: ha meg nem értettség ütötte fel a fejét.

Mit tehetünk ilyenkor?

Ez is nagyon egyszerű: magyarázzuk meg MÁS SZAVAKKAL azt, amit mi szeretnénk mondani. A meg nem értettség egy jel, hogy a másik másra gondol, mást ért az elhangzott szavak alatt. De nem jele annak, hogy valaki hülye. Sem annak, hogy bolond vagy önző vagy együgyű.

A minap fültanúja voltam a vonaton egy telefonbeszélgetés egyik oldalának. Vezető beosztású vasutas volt az illető, ez kiderült. Egyik beosztottjától szerette volna megtudni, hogy bizonyos ellenőrzés egy másik konkrét esemény előtt vagy után történt. Ugyanazt a kérdést tette fel négyszer, legfeljebb a szórenden változtatva, de még mindig nem érte el a célját. A második alkalomtól kezdve mindössze annyi változott, hogy hozzátette: „Nem, Józsi, nem érted. Azt kérdezem, hogy …” No meg a hangsúly. Egyre hangosabban hangzott el a kérdés, mire végre, az ötödik alkalommal más szavakkal fogalmazta meg a mellettem ülő vezető beosztású vasutas ugyanazt. Azonnal kielégítő választ is kapott.

Bár sem én, sem a felmenőim nem dolgoztak vasúton soha, én sem értettem, hogy a vonal túloldalán beszélő Józsi mit nem ért az eredeti kérdésen, de nem ez volt a lényeg. A vezető választ szeretett volna kapni a kérdésére. Nem volt célja, (legalábbis erre vonatkozó kérdést egyszer sem tett fel,) hogy kiderítse, Józsi miért nem érti az első kérdést. Így hát változtatnia kellett az eszközökön, ha el akarta érni a célját. Változtatnia kellett a szavain, ha azt akarta, hogy megértsék, amit mond.

Én még hozzátenném, hogy mielőtt más szavakkal fogalmazzuk meg mondandónkat, említsük meg, hogy „nem ugyanazt értEM ezalatt, amit te”. Magunkról beszéljünk! Ne őt „vádoljuk”, hogy nem ért minket! Ezzel felhívjuk a figyelmét arra, hogy ő is jobban figyeljen ránk, a mi mondanivalónkra és ne arra, amit ő akar érteni, amit ő akar mondani.

"A szavak valódi jelentéstartalma saját belső világunk egyedisége miatt nem egyforma. Ezért nagyon fontos az őszinteség, tisztázni kell, hogy jól értjük-e egymást."
/Bagdy Emőke/

Széles Anikó
coach, piac- és közvéleménykutató
 

+36-20-421-1371

aniko.szeles@gmail.com
Skype: iranytuaniko