Én ugyan
szerencsére nem ültem éppen sem kocsiban, sem vonaton, utazni sem terveztem
egész hétvégén, így akár az is lehetett volna, hogy meleg szobámból gyönyörködöm
a havas kilátásban, csodálkozom a szél erején és esetleg nem is tudok róla, hogy
mi történik néhány kilométerre tőlem. De másképp alakult.
Húgomnak
városon belül el kellett mennie és az extrém időjárási körülmények közötti
vezetésben jártasabb barátunk vitte el. Hazaérve ő mesélte, hogy a város 4 sávos
főútján kétoldalt végig kamionok vesztegelnek. Nosza, kimentünk teát osztani,
de nem ez a lényeg. A bajba jutottakkal való rövid beszélgetések és a látvány
felkeltette az érdeklődésünket. Hazaérve a
neten tájékozódtunk ezerrel, hol és mire lenne még szükség, mit tudunk mi
tenni. Újabb akcióba is kezdtünk, és nagyon jó érzés volt! De most ez sem
lényeges. A lényeg az, hogy
azóta is
bújom az ezzel kapcsolatos híreket, cikkeket, a Facebookon terjedő megjegyzéseket,
blogbejegyzéseket (
ez tetszett a legjobban), felhívásokat, köszöneteket, ócsárlásokat –
miközben van saját tapasztalatom is, még ha csak minimális is. No meg itthon is
szóba kerül a téma.
És körülbelül
aszerint, hogy éppen mit olvasok, hallok, ide-oda billeg egy kicsit a véleményem,
mint ahogy a mérleg nyelve, mielőtt az egyensúlyi pontba ér. Most már egyensúlyban
vagyok, ezért születik ez a bejegyzés most. :)
A legegyszerűbb módja, hogy jobban érezd magad: tégy jót másokkal! Például az idősekkel. 
