„Ha változást akarsz, állj ki a sorból!”

Kedves olvasóim!

Ma könnyű dolgom van, mert „csak” egy linket hoztam.

Háttérinfóként: tagja vagyok a Facebook-on egy zárt csoportnak, ahol sok olyan ember van, aki maga akar tenni a boldogulásáért és nem elsősorban másoktól várja a segítséget. Ebben a csoportban volt tegnap és ma egy jelentősebb véleményváltás, amelyről egyik társam blogbejegyzést szült, benne az én szavaimmal is. Minden szavával egyetértek!

Ajánlom szeretettel nektek is a bejegyzést és a Biggiedesign többi posztját is. Olvassátok olyan szeretettel, ahogy az enyéimet is szoktátok!  :)

http://biggiedesign.blogspot.hu/2013/08/ha-valtozast-akarsz-allj-ki-sorbol.html

Ezt a képet is tőle hoztam:

Széles Anikó
coach, piac- és közvéleménykutató
 

+36-20-421-1371

aniko.szeles@gmail.com
Skype: iranytuaniko

Vakok vagy gyengénlátók vagyunk?

Facebook olvasóim már tudják, hogy pénteken és szombaton egyik kedves barátnőm és társai tréning vizsgáján vettem részt, mint alany. Úgy tudtam, konfliktuskezelés lesz a téma, de az csak az egyik rész volt, ezen kívül kommunikáció, esélyegyenlőség, és bizalom témakörben is sok érdekes szituációs játékot játszottunk, új ismereteket, élményeket szereztünk.

Fantasztikusan jól éreztem magam és rengeteg olyan ismeretet, benyomást, élményt hoztam, amelyet szeretnék veletek is megosztani lassanként, itt a blogban.

Még egyetemista koromban vettem részt egy hasonló két napos tréningen, ahol először találkoztam azzal a feladattal, amikor párban dolgozva az egyik vezeti a csukott szemű másikat úgy 5 percig, majd cserélnek. A bizalomról szól ez a kis gyakorlat.
 

Azóta sok-sok hasonlót csináltam – ezt is a táncórákon, a tánccsapatban, tánc közben. Hol a fiú, hol a lány szeme volt csukva. Imádtam! Annyira élveztem teljességgel rábízni magam a másikra. Sokat tanultam ezekből a gyakorlatokból, nem is annyira a bizalomról, mint inkább a követésről a táncban. A fiúk sokszor mondták egy-egy buliban, hogy azt érzik, kiolvasom a szemükből a következő figurát. Azt hiszem, így is volt.:) De ezt a képességemet veszítettem el, amikor csukva volt a szemem. Így nem indultam egy töredékpillanattal sem előbb, mint ahogy ők jelt adtak a kezükkel. De mennyire más élményt adott csukott szemmel a tánc! Pár ujj érintéséből tudni, hogy merre indulj, mit lépj, vagy épp mikor állj bele egy mozdulatba. Rábízni magad totálisan a másikra.