Mire való a félelem és mire nem?

Az imént készítettem magamnak 2 bögre teát, amelyet a szobában áll szándékomban elfogyasztani. De mivel kezem is csak kettő van, jól megnéztem magamnak a helyzetüket az asztalon, majd lekapcsoltam a villanyt. Ekkor nyúltam utánuk. De azért bennem volt a félsz. Mi van, hogy ha eltévesztem a fogást és magamra borítom a forró italt? Éppen hogy csak hozzáértek ujjaim az egyik bögre füléhez, valami hirtelen

Neked van rá szemed?

Ma megakadt a szemem egy bejegyzésen a Facebook üzenőfalamon:

Kép forrása itt

„A terv a következő: elárasztjuk a Facebookot Disney képekkel, hátha egy napra elűzzük a sok negatív posztot.”… stb., stb.

Elgondolkoztam: sok negatív posztot? De hát én alig kapok negatív posztokat. Lázasan kutattam az emlékeim között, milyen negatív posztokról is beszélhetnek? No persze, a választás környékén én sem úsztam meg a „dögöljön meg a szomszéd tehene” típusú megnyilvánulásokat, de mikor volt az már! Más meg nem jut eszembe.

Hamar leesett:

Minden (újra)kezdet nehéz?

Fél éve már, hogy arról írtam nektek, újra kimentem Londonba, sok-sok tervvel. Ígértem sok blogbejegyzést, Facebook posztot, új honlapot. Aztán jól eltűntem… Ezért most bocsánatot kérek! Hiába kérdeztetek többen is, híreket csak az anikolondonban blogomban olvashattatok. (Persze ott is van olyan, amely akár ide is átkerülhetne, mint például a szülinapomról szóló. Olvastad?)

Természetesen ennek is megvan a magyarázata. Nagyon egyszerű: elszámoltam magam. Vagy úgy is mondhatom, naiv voltam. Ha még jobban szeretném ostorozni magam, akkor azt is mondhatnám, nem ismerem eléggé magam. De miért tenném? Miért akarnám a negatívumokat kiemelni? Amikor azt is mondhatnám: más feladatokat szánt nekem erre az időre a Jóisten. Azt is kiemelhetném, hogy mi volt az, amire nem számítottam, de megkaptam. És ezt meg is teszem!

Kaptam ismét életrevaló élményeket. Fantasztikus új ismeretségeket, azt is mondhatom, barátokat. Megerősödött hitet. Riport-lehetőségeket. (Katt ide és ide, hogy meghallgasd őket.) Kaptam coaching ügyfeleket és érdeklődőket odakint is. Továbbképzési lehetőségeket. Fejlődési lehetőségeket. Sok-sok tanulást. Rengeteget tanultam. Magamról, a coachingról és arról is, hogyan tudom a lehető legjobban átadni nektek mindazt, amit tudok.

Hatalmas tettvágy égett bennem, mielőtt hazajöttem. Mert igen, már újra itthon vagyok! :) Olyan akarás, görcsösség, „nem-tudok-a-fenekemen-ülni-és-várni-hogy-végre-újra-100%-ig-a-coachingra-koncentrálhassak”-érzés, hogy egy aranyos kis betegség(/állapot?) miatt

Mennyei Manna és az áldott bajok

Kb. három hónapja találkoztam először a Mannaszappan nevével, de mivel az én szívem is olyan, mint a Shea vaj, lassan olvad, ezért beletelt pár hétbe, mire végre meg is néztem az oldalt. Akkor viszont gyakorlatilag azonnal rendeltem.

Csak másfél percet

Csütörtöktől rendesen lehűlt az idő, jó ha nap közben felkúszik 10 fokig a hőmérő higanyszála, viszont a fűtésünket még mindig nem sikerült megjavítani. Jelenleg 17 fokkal kell beérnem.
A 2 napja száradó ruháim még mindig kissé nedvesek, amely fokozza a hatást, így hát cselekednem kell: vasalok. :)

Ez kitűnő alkalom arra is, hogy a nap közben kapott előadás anyagot meghallgassam. Hát régen volt már valami ilyen erős hatással rám. Még biztosan sokszor előveszem és megosztom veletek is.

Tartozom egy(néhány) vallomással

Hol is kezdjem? Régóta nem olvashattatok tőlem új bejegyzést, a hozott anyag is ritka volt. Ennek életem egy nagy változása volt az oka: újra kijöttem Londonba. De nem, nem kell megijedni, nem hagyom ott sem a coaching szakmát, sem Magyarországot, sem Tatát. Csak épp az út egy kis vargabetűt ír.

Olvashattátok itt a blogon (pl. ITT és ITT), hogy éltem már itt egyszer. Sok-sok élménnyel, tudással, felismeréssel tértem haza, úgy gondoltam, örökre. De az élet közbeszólt. Jött egy lehetőség, hogy visszajöjjek dolgozni ugyanoda, ahol korábban is. És kisebb-nagyobb mérlegelés után úgy döntöttem, ez az út beleillik a hosszútávú terveimbe.

Visszalépés vagy előrelépés?

"Miért tolakodnak az idősek?"

A legegyszerűbb módja, hogy jobban érezd magad: tégy jót másokkal! Például az idősekkel.

Egyik tesóm küldte át ezt a cikket és úgy gondoltam, meg kell osszam itt a blogon.

Minden szavával egyetértek:
Ide kattintva tudod elolvasni a cikket.





Jövő héten pedig jelentkezem egy igazi, hamisítatlan Széles Anikó bejegyzéssel, azaz teljes mértékben saját szerzeménnyel, amelyből az is kiderül majd, hogy miért jelentkeztem ilyen ritkán az elmúlt időszakban.

Neki segített az Iránytű

Egyik ügyfelem lepett meg tegnap egy tartalmas, összeszedett és kedves visszajelzéssel.
Bár a folyamat során (melyre még nyáron, főként júliusban került sor) és után is többször megköszönte a segítségem, de mindig nagyon jó érzés, ha valaki időt szán arra, hogy le is írja mindazt, amit gondol és tapasztalt.

Egy dolgot kell feltétlenül hozzátennem:
A változás, az eredmény nem jöhetett volna létre Kriszta nélkül. Öröm volt vele dolgozni, mert mindig azt tapasztaltam rajta, hogy ő is a megoldást keresi. Gyorsan is haladtunk és azóta, hogy befejeztük a coaching beszélgetéseket és már "csak" rendszertelenül, levelekben és rövid beszélgetésekben tartjuk a kapcsolatot, azóta is "irányban van".

Köszönöm, Kriszta!

Visszajelzését a referenciák között találjátok:
http://iranytucoaching.blogspot.co.uk/p/referenciak.html

Meddig bírsz el egy zsák krumplival?

Ma is a napi reggeli olvasmányomból hoztam nektek valamit. Ezúttal^* egy rövid kis történetet a haragról és a megbocsátásról.

Egy főiskolai tanár, aki a meg nem bocsátás nagy áráról tanított, egyszer megkérte tanítványait, hogy hozzanak egy-egy zsák krumplit a következő órára.

Válasszanak ki egy krumplit mindenkihez, akinek nem akarnak megbocsátani, és írják rá az illető nevét, és a dátumot. Azután egy egész hónapig – bárhová is mennek – mindenhová magukkal kell vinniük azt a zsák burgonyát.

Miután egy darabig magukkal cipelték a zsákot,

Megbotlottál? Elestél? Akkor örülj!

Hogy miért?

Mert az azt jelenti, hogy te már úton vagy. És ezt sose felejtsd el! Hogy már ráléptél és haladtál rajta. Hogy most tanulsz. És vannak napok, élethelyzetek, pillanatok, amikor már az új éned "győz", de mivel még a tanulás útján vagy, van, amikor még elbotlasz. De ezek a botlások egyre ritkábbak, egyre kisebbek. És az út megmarad.

Most még talán közelebb van az, ahonnan indultál, de azért folyamatosan távolodsz tőle, ami egyben azt is jelenti, hogy közeledsz a cél felé. Ezt soha ne feledd! Próbálj meg egyre kevesebbet hátra tekinteni, hiszen olyankor jönnek a botlások. Mint amikor egy erdei úton mész. Ha nem előre és az útra figyelsz, könnyen megbotolhatsz egy kőben vagy kiálló gyökérben, vagy elcsúszhatsz a lejtőn a száraz avarban. Néha ez csak egy kis lendületvesztés, vagy egyensúlyvesztés, néha éppen hogy csak nem esel orra, néha pedig az esés is előfordulhat. De ha felállsz, megrázod és leporolod magad, akkor újult erővel indulhatsz tovább, előre az úton.

Fizetésről az önéletrajzban?

Olvastam a minap ezt a cikket, amelyet egy „tanácsadó” írt arról, hogy szükség van-e a jelentkezéshez a fizetési igény megjelölésére az önéletrajzban. Nem tudom ugyan, hogy milyen tanácsadónak tartja magát a hölgy, úgy értem, hogy milyen terület tanácsadójának, de én „munkáltatói tanácsadónak” vagy hasonlónak gondolnám a cikk alapján– ha van ilyen kifejezés, ha nincs. :) Mert a cikk abszolút munkáltatói és nem munkavállalói oldalról szemléli a fizetési igény kérdését. Azt is úgy, hogy egy pillanatra sem kérdőjelezi meg a bevett magyar szokásokat.

Álljon itt az én véleményem, amely eléggé markáns, mert – megmondom őszintén – a cikkíró egyoldalú véleménye eléggé elragadtatta az érzelmeimet. Emiatt ez a bejegyzés inkább tanácsadósra, mint coaching szemléletűre sikeredett. De mivel ez egy blog, bízom benne, hogy megbocsájtjátok. :)

„Ha változást akarsz, állj ki a sorból!”

Kedves olvasóim!

Ma könnyű dolgom van, mert „csak” egy linket hoztam.

Háttérinfóként: tagja vagyok a Facebook-on egy zárt csoportnak, ahol sok olyan ember van, aki maga akar tenni a boldogulásáért és nem elsősorban másoktól várja a segítséget. Ebben a csoportban volt tegnap és ma egy jelentősebb véleményváltás, amelyről egyik társam blogbejegyzést szült, benne az én szavaimmal is. Minden szavával egyetértek!

Ajánlom szeretettel nektek is a bejegyzést és a Biggiedesign többi posztját is. Olvassátok olyan szeretettel, ahogy az enyéimet is szoktátok!  :)

http://biggiedesign.blogspot.hu/2013/08/ha-valtozast-akarsz-allj-ki-sorbol.html

Ezt a képet is tőle hoztam:

Széles Anikó
coach, piac- és közvéleménykutató
 

+36-20-421-1371

aniko.szeles@gmail.com
Skype: iranytuaniko

Így találhatod meg az álommunkahelyed

Nos, készen van a forgatókönyved? Akkor keresned kell egy producert, aki meglátja a fantáziát a filmedben és finanszírozza azt! Azaz egy munkáltatót, aki meglátja, hogy mit nyerhet ő veled és megfizeti a munkád egy jó jövedelemmel.

Nem ismersz jó producereket (munkáltatót, munkahelyet, lehetséges főnököt)?

Vagy egyáltalán nem ismersz producert?

Ismersz ugyan, de nem tudod, hogyan győzhetnéd meg, hogy finanszírozza a filmed?

Ha ismersz is egy-két munkáltatót, munkahelyet, lehetséges főnököt, biztosan létezik még sok másik is, aki szóba jöhet, ezért neked is hasznos lesz a mai bejegyzésem, amely arról szól, hogy hogyan találd meg azokat a cégeket és pozíciókat (akár cégen belül!), amelyeknél az álommunkahelyedre lelhetsz.

Milyen munka való nekem? – az álommunkahely

Remélem, hogy elkészült a legalább 30-40 elemet tartalmazó listád. Végül hagytam rá időt bőven, amiért bocsánatot kérek! (Azt kell mondjam, hogy túlvállaltam magam az elmúlt két hétre és egyszerűen nem maradt már agyam a blogbejegyzés elkészítésére.) De remélem, hogy kihasználtad ezt az ajándékba kapott plusz időt és már tökéletesen tisztában vagy vele, hogy mely képességeidet szeretnéd és tudod hasznosítani egy olyan munkában, amelyre igazán vágysz.

No de álljunk meg egy szóra.

Azt tudod, hogy milyen munkára vágysz igazán?

Milyen munka való nekem? - 2: Mi tenne boldoggá?

Ha az előző bejegyzésben feltett utolsó kérdéseim bármelyikére (amelyek arra vonatkoztak, hogy készen állsz-e a változásra) igennel válaszoltál, akkor az út, amelyet magad előtt látsz, alapvetően az alábbiak valamelyike lehet:

-   megláttad, hogy mit tehetsz te magad annak érdekében, hogy a jelenlegi munkahelyeden (újra) jól érezd magad, vagy

-   úgy döntöttél, hogy eljött a váltás ideje.

Ha az előző blogbejegyzésem sok-sok kérdésére adott (magadhoz) őszinte válaszod következtében jutottál el a változtatás gondolatáig, akkor szívből gratulálok neked, mert az azt jelenti, hogy szembe mertél nézni a félelmeiddel! És ezzel egyben ki is húztad a problémád, vagy az előtted álló megoldandó feladat méregfogát.

 

Mit szeretnél?

Ez esetben már látod, láthatod, hogy mi volt a legnagyobb akadálya annak, hogy lépj. A következő lépcsőfok, hogy tudd, mit szeretnél egészen pontosan és konkrétan ahelyett, amiben most vagy.

Ha nem vagy tisztában azzal, hogy mi az, amiben sikereket szeretnél elérni; amivel nyugodt életet teremthetsz magadnak és a családodnak; amit biztos, rendszeres munkaként szívesen végzel; amiben megmutathatod erős, határozott jellemedet, akkor honnan tudod, hogy amibe belevágsz, abban megtalálhatod majd a boldogságodat?

Közös gyökereim Weöres Sándorral

Ma 100 éve született ismert költőnk, többek között a „Bóbita Bóbita táncol” („A tündér” címmel) és sok más gyermekvers szerzője. Bár születési helyeként mindenütt Szombathely olvasható, oda csak megszületni ment a kórházba, de szülőfaluja Csönge volt, a kicsi, de annál jobban szeretett kisközség Kemenesalján, Vas megyében.

Az a Csönge, amiről ő maga fogalmazza: „E tájékhoz minden idegszálammal hozzáfortam... innen viszek mindent a verseimbe, szín-, alak, vonal és főleg hanghatásokat."

Az a Csönge, amely egyben az én édesanyám, nagynénéim, nagyszüleim és sok más rokonom szülőfaluja is. Nagypapám tegnap este is saját élményeket mesélt a költőről, akit a faluban csak Cina néven emlegettek / emlegetnek.

Abban a faluban, ahol valaha magam is nyaraltam és máig ott élő rokonaimhoz évente ellátogatunk néhányszor. Abban a faluban, amely a költő 100. születésnapján, 2013. június 23-án az ország közepévé vált – legalábbis mi, a 100. évfordulón ott ünneplők így éreztük. Engedjétek meg, hogy ebben a bejegyzésemben a mai napi benyomásaimat, élményeimet örökítsem meg. (Ígérem, előző bejegyzésem folytatása sem marad el!)

Milyen munka való nekem?

Nem érzed jól magad a munkahelyen? Elkeserít, ha arra gondolsz, hogy azt a munkakört, foglalkozást, amelyet évek óta végzel, még sokáig folytatnod kell? Nem szereted a munkatársaidat és/vagy a főnöködet egyenesen utálod? Egyre inkább nehezedre esik nap mint nap felkelni és bemenni a munkahelyedre? Nehezen alszol el és rémálmokból riadsz éjszaka, mert kilátástalannak érzed az előtted álló napot?

Ha csak egyet is tapasztaltál valaha a fentiek közül, akkor mindez bizonyára az életed egyéb területeire is kihat már. Tehát sürgős megoldásra van szükséged.

A boldogság titka - Indiai mese

Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy titkot őriz egy varázsládában, ami az élet minden területén sikeressé teszi, és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát. Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, még meg is próbálták ellopni a ládát, mind hiába. Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, mert az irigység nem hagyta élni őket. Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett. Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta:
- Uram, én is határtalanul boldog szeretnék lenni, mint te. Megmutatod nekem, hogyan érjem el a boldogságot?
A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt:
- Neked megmutatom a boldoggá válás titkát. Gyere velem és nagyon figyelj: Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát, a szívemben és az eszemben. A nagy titok pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat, amit életed végéig követned kell. 

Egy kísérlet szerint csúnyábbnak látjuk magunkat, mint mások minket

A videót, amely mai bejegyzésemet inspirálta, biztosan sokan láttátok már, hiszen közel 55 milliószor nézték már meg a legnagyobb videómegosztón. Én még csak ma kaptam hírt róla.

Az Attraction, a brit tehetségkutató és a célok

Bye Alex minden idők 3. legjobb Eurovíziós helyezése után ezen a hétvégén újabb magyar siker született. Sőt, még nagyobb, még világra szólóbb: az Attraction nevű árnyékszínház megnyerte a Britain’sGot Talent tehetségkutató műsort, a Csillag születik produkció angol verzióját, amely – mondanom sem kell – világszerte sokkal ismertebb, mint magyar párja.

Táncról lévén szó, különösen fontos a szívemnek ez az eredmény és mint – azt gondolom – minden magyar, én is nagyon büszke vagyok most rájuk. Szívből gratulálok a csapatnak!

Mit tanulhatunk tőlük?