Rólam mondták

"Ami tetszik abban, amit és ahogy csinálsz, hogy soha nem kérdőjelezed meg azt (vagy én nem tapasztaltam ilyet eddig), hogy az, amire valaki vágyik, amit célul tűzött ki, az "jogos-e". Ezt azért emelem ki, mert ezzel volt már egy negatív tapasztalatom."
Hidvéginé Dr Török Mária

2014. április 30., szerda

Minden (újra)kezdet nehéz?



Fél éve már, hogy arról írtam nektek, újra kimentem Londonba, sok-sok tervvel. Ígértem sok blogbejegyzést, Facebook posztot, új honlapot. Aztán jól eltűntem… Ezért most bocsánatot kérek! Hiába kérdeztetek többen is, híreket csak az anikolondonban blogomban olvashattatok. (Persze ott is van olyan, amely akár ide is átkerülhetne, mint például a szülinapomról szóló. Olvastad?)
Természetesen ennek is megvan a magyarázata. Nagyon egyszerű: elszámoltam magam. Vagy úgy is mondhatom, naiv voltam. Ha még jobban szeretném ostorozni magam, akkor azt is mondhatnám, nem ismerem eléggé magam. De miért tenném? Miért akarnám a negatívumokat kiemelni? Amikor azt is mondhatnám: más feladatokat szánt nekem erre az időre a Jóisten. Azt is kiemelhetném, hogy mi volt az, amire nem számítottam, de megkaptam. És ezt meg is teszem!

Kaptam ismét életrevaló élményeket. Fantasztikus új ismeretségeket, azt is mondhatom, barátokat. Megerősödött hitet. Riport-lehetőségeket. (Katt ide és ide, hogy meghallgasd őket.) Kaptam coaching ügyfeleket és érdeklődőket odakint is. Továbbképzési lehetőségeket. Fejlődési lehetőségeket. Sok-sok tanulást. Rengeteget tanultam. Magamról, a coachingról és arról is, hogyan tudom a lehető legjobban átadni nektek mindazt, amit tudok.

Hatalmas tettvágy égett bennem, mielőtt hazajöttem. Mert igen, már újra itthon vagyok! :) Olyan akarás, görcsösség, „nem-tudok-a-fenekemen-ülni-és-várni-hogy-végre-újra-100%-ig-a-coachingra-koncentrálhassak”-érzés, hogy egy aranyos kis betegség(/állapot?) miatt
egy jó hónapig fizikailag sem tudtam megülni a fenekemen. :) De ezt most sem követték a bejegyzések. Csak folytattam a tanulást, ami az elmúlt fél évben a sajátom volt. Mert hiába ismerem már azt a fajta életmódot, amikor bejegyzéseket írok, coacholok és emellett képzem magam, kiestem belőle. Újra idegenné vált, ismeretlenné. És hát én is, mint a legtöbb ember, félek egy kicsit az ismeretlentől. Most újra kell kezdenem. És mint mondják, minden kezdet nehéz. Halogattam is rendesen.


Aztán most, az előbb azt mondtam magamnak: „Na jó, most leülsz és elkezdesz írni. Ha még nem is tudod, hogy miről, de kezdd el.” Hát elkezdtem. És már a második bekezdésnél megfogalmaztam magamnak, hogy „micsoda felszabadító érzés írni, hát megy ez nekem”. És már mosolygok. Tudjátok milyen jó ez? Tudjátok? De jó nektek! Akkor ezek szerint ti az örök megvalósítók vagytok!
De ha nem tudjátok, szívből ajánlom, hogy próbáljátok ki. Csak kezdd el! (Just do it, ahogy az angol mondaná.) Az elvégzett munka öröme szárnyakat ad. Úgyhogy el is kezdem a következő bejegyzést! :)

Jó újra itthon! Jó újra itt! Találjatok ti is haza!

Mosolygós napot!

Oszd meg a Facebook-on